Láttuk még

A gésa

Mannhardt András

Van benne gengszterháború és lövöldözés, ám A gésa mégsem kalandfilm. Van benne szerelmi szál, de túl gyermeteg ahhoz, hogy komolyan vegyük. Egzotikus kirándulásnak, a harmincas évek japán alvilágára vetett futó pillantásnak pedig túlságosan hosszadalmas e film.

Nem hiszem, hogy földrészünkön e mű nagy közönségre számíthat. A bőkezűen adagolt hagyományos japán tánc- és énekbetétek között ugyanis legfeljebb azon tűnődhetünk, vajon megtartja-e gyermekét a megesett gésa; a leánykereskedő el tudja-e helyezni legújabb szeretőjét valamelyik előkelőbb bordélyházban. Felüdülést eközben csak a néhány valóban lendületes jelenet (mint például a pompás ragtime-tánc) vagy a nagy-néha széttáruló kimonók nyújtanak.

A cselekmény tehát folyik, folydogál, s az előadás kezd csendben unalomba fulladni, amikor megdöbbentő dolog történik: az egyik színész szeméből valódi könny buggyán ki hirtelen. S a néző itt elveszti biztonságérzetét. Annak, ami az ő szemében csak vontatott mese, van talán valami egészen más értelme is? S felötlik benne: lehet, hogy a vásznon már kezdettől fogva valami különös szertartás zajlik, leheletfinom, és az európai néző számára megfoghatatlan koreográfia szerint?

A cikk közvetlen elérhetőségei:
	offline: Filmvilág folyóirat 1987/03 58. old.
	online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5589

Cikk értékelése:

szavazat: 1326 átlag: 5.44