KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1983/április
POSTA
• Lalík Sándor: Talpra Győző! Olvasói levél
• Molnár Klára: Talpra Győző! Olvasói levél
• A szerkesztőség : Hibaigazítás
FESZTIVÁL
• Hermann István: Nemzeti erkölcstörténet Válaszok és kérdőjelek
FILMSZEMLE
• N. N.: A XV. Magyar Játékfilmszemle díjai
• Hankiss Elemér: Sötét tükör? Jegyzetek a mai magyar filmek társadalomképéről

• Bikácsy Gergely: Póker és guillotine Hatásvadászok
• Szilágyi Ákos: A parasztpolgár Ne sápadj!
• Létay Vera: Szókereskedők Elveszett illúziók
• Gambetti Giacomo: És a hajó megy Fellini beszél új filmjéről
• Báron György: Repülés Kis kiruccanások
• Barna Imre: Hölgyek, opera, ópium, erő Ária egy atlétáért
• Bacsó Péter: Csupa nagybetűvel Szász Péter halálára
• N. N.: Szász Péter (1927–1983) filmjei
LÁTTUK MÉG
• Gáti Péter: Bombanő
• Jakubovits Anna: Minden fordítva
• Kulcsár Mária: Husszein vére
• Jakubovits Anna: Morfium
• Simándi Júlia: Elefánt-sztori
• Greskovits Béla: Fokhagyma és ananász
• Jakubovits Anna: Talpig olajban
• Gáti Péter: Gary Cooper, ki vagy a mennyekben
• Greskovits Béla: A hét merész kaszkadőr
• Ardai Zoltán: A vadászat
TELEVÍZÓ
• Hajdú János: A planetáris kommunikáció
• Reményi József Tamás: A Himnusz tetszési indexe A februári tévéműsorokról
• Szilágyi János: Mindennapi szignálunk Beszélgetés Ipper Pállal, Matúz Józsefnéval és Elek Jánossal a TV-Híradóról
VITA
• Bernáth László: Televízió, magánvallás nélkül
• Csepeli György: Egy csodalény evilágisága
KÖNYV
• Lajta Gábor: Esztétizálás nélkül Beszélgetések a dokumentumfilmről
KRÓNIKA
• Pánczél György: Bodrossy Félix (1920–1983)

             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

A boldogság titka

Teszár Dávid

El misterio de la felicidad – argentin, 2015. Rendezte: Daniel Burman. Írta: Sergio Dubcovsky és Daniel Burman. Kép: Daniel Ortega. Szereplők: Guillermo Francella (Santiago), Fabián Arenillas (Eugenio), Inés Estévez (Laura), Sergio Boris (Sergio). Gyártó: BD Ciné / Total Entertainment / Telefe. Forgalmazó: Cirko Film Kft. Feliratos. 92 perc.

 

Latin-Amerika Woody Allenje, Daniel Burman keserédes, értelmiségi családtörténet-trilógiájával (A Messiásra várva, Elveszett ölelés, Családjog) szerzett nemzetközi ismertséget a 2000-es évek derekán és azóta is a családi viszonyok érzékeny argentin vászonfestője – ezt hol komorabban (Üres fészek), hol pedig vidámabban teszi (All in). Legutóbbi, 2014-es keltezésű alkotása, A boldogság titka egy buddy movie-alaphelyzettel indít (két középkorú, legendás jó barát közös üzletet vezet, állandóan együtt töltik az időt és a legapróbb gesztusokból is értik egymást), az egyik üzlettárs rejtélyes eltűnésével azonban már a játékidő elején romantikus komédiába vált, amikor is a feleség ugrik be bizniszbe a nőtlen CEO mellé. Burman rafinériája azonban nem áll meg itt, ugyanis a kedélyes banalitások mentén lényegbevágó egzisztenciális és identitásbeli kérdéseket tesz fel, amelyek megválaszolása a mindenkori nézőt terheli. Valóban ismerjük a hozzánk legközelebb álló embereket? Amennyiben nem, akkor önmagunkat vajon mennyire látjuk tisztán? A hoppon maradt, hisztériás feleség és az autópilóta üzemmódban működő üzletvezető-barát egymással versengve próbál választ találni ezen talányokra, miután egy szempillantás alatt szertefoszlik több bénító erejű, önnön életüket eddig túszul ejtő tévképzetük. Burman szerint a másiktól elidegenedés origóját az önmagunktól elidegenedés jelöli ki. A nyomtalanul eltűnt úriember felkutatására szervezett magánakció ekként önkutatási akcióvá válik, és ezen mindkét főszereplő őszintén megrökönyödik. A boldogság titka a címe ellenére egyáltalán nem felszínes romantikus limonádé – éppen ellenkezőleg: amolyan taoista ihletettségű, meghökkentően bölcs dramedy az önismeret hiányosságairól és a szabad akaratunkból magunkra rántott tévképzet-kaloda kellemetlen hatásmechanizmusáról.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2016/02 56-56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12607