Nem feltétlenül az a hősiesség, ha valaki meghúzza a ravaszt – vallják a film készítői. Olykor magasabb rendű cselelevés nem tüzelni, erőszakra nyugalommal válaszolni. Az alkotók ennek az elvnek a kifejtésére alkalmas történetet kreáltak: a második világháború idején a Szovjetunió egy távol-keleti határ-garnizonjába vezetik el a nézőt, ahol a katonák feladata a Japán által megszállt Mandzsúriával szomszédos szovjet határ védelme. Helyzetük furcsasága, hogy a fegyveres összetűzés elkerülése érdekében tétlenül kénytelenek szemlélni a japán provokációkat. Parancsuk: tüzet nem nyitni. Csakhogy az effajta történet csak kivételes művészi érzékenységgel hitelesíthető a filmvásznon. Ebben a filmben viszont csupán szó esik a kivételes élethelyzet okozta szenvedésről. „Csak” annyi maradt ki az ábrázolásból, hogy szovjet katonák jogos harci kedvénél fontosabb a józan meggondolás. Így lesz a műből tankönyv, az erkölcsből banális példázat.
