KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/július
POSTA
• Balogh Béla: Éreklődéssel olvasom... Olvasói levél
• A szerkesztőség : Közhelyeket válaszolhatunk... Szerkesztői válasz
• Bánk Melinda: Júniusi számuk... Olvasói levél
• A szerkesztőség : Úgy érezzük... Szerkesztői válasz
KRÓNIKA
• N. N.: Hibaigazítás
VITA
• Dobai Péter: Elnémul a szó, megszólal a kép Vita a forgatókönyvről
• Kertész Ákos: Mohamed koporsója Vita a forgatókönyvről
• Szalai Györgyi: A harmadik oldal Vita a forgatókönyvről
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Reményre ítélve Cannes (1)

• Koltai Tamás: Fenn az ernyő Vőlegény
• Kövesdi Rózsa: Elvek és tervek Beszélgetés Jeles Andrással
FESZTIVÁL
• Koltai Ágnes: Gyurmahorror fáradt dokumentummal Oberhausen

• Györffy Miklós: Peter Weiss és a film
• N. N.: Peter Weiss filmjei
• Buda Béla: Jegyzet Huston filmjéhez
LÁTTUK MÉG
• Peredi Ágnes: Szicíliai védelem
• Kovács András Bálint: Ez Amerika
• Ardai Zoltán: Az ifjúkor forró évei
• Hollós László: A kapitány kalandjai
• Kövesdi Rózsa: Meztelenek és bolondok
• Harmat György: Vízimese
• Lajta Gábor: Szóljon a rock
• Sebők László: Éjszaka történt
• Lajta Gábor: Katonadolog
TELEVÍZÓ
• Bikácsy Gergely: Óriások és törpék Miskolc
• N. N.: A 22. miskolci tévéfesztivál díjnyertesei
• Csepeli György: Katarzis papucsban A tévéjátékok társadalomelvű esztétikájához
• Mihályfi Imre: Mentsük meg a tévédrámát!
• Koltai Ágnes: A hitehagyott tollnok Szegény Avroszimov
• Koltai Tamás: Hol kezdődött Viktor Brizgalov erkölcsi romlása? A tanszék
• László Balázs: A televíziózás őshazájában Az angol televízióról
KÖNYV
• Csantavéri Júlia: Olasz kismonográfia Kovács Andrásról
• Varga András: Veress József: Kovács András

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Lépéselőny

Nevelős Zoltán

 

A bűnügyi film műfajának népes családján belül a film noir visszafogott, ám karakteres leszármazottai között kell felismernünk a szélhámosfilmet. Olyan produkciók, mint A nagy balhé, a Svindlerek, legutóbb a Kilenc királynő vagy David Mamet fél rendezői életműve (Játékos végzet, The Spanish Prisoner, Az arany markában) társaságában most egy különösen szemtelen, éles nyelvű, dögös és csattanós darab tűnt fel James Foley rendező műhelyéből. A Lépéselőny szélhámos hőse, Jake Vig olyan, mint egy színtársulat vezetője. Csoportjának tagjai tökéletesen rájuk szabott szerepeket alakítanak az egyszemélyes közönség, a balek előtt, aki a kipróbált forgatókönyv szerint hagyja magát lépre csalni, aztán csapot-papot és mindenekelőtt a nagy lét hátrahagyva menekül. Jake mégis bakizik egyszer, amikor véletlenül a King becenévre hallgató Los Angeles-i főgengszter pénzét nyúlja le. Csak úgy menekülhet a slamasztikából, ha a Király megbízásából is lenyom egy kört, amiben a szokásos stábon kívül részt vesz a végzet elmaradhatatlan asszonya is (Rachel Weisz), továbbá mint hívatlan vendég az Andy Garcia által megformált FBI-ügynök. A játékot a végsőkig fokozva végül egyetlen fontos résztvevő sem marad átveretlen, beleértve a nézőt is. A Lépéselőny műfaján belül a tisztes középmezőnyt képviseli, erőssége Doug Jung pergő és fordulatos forgatókönyve és a sistergő színészi összjáték. Kivált a mocskos gengsztervezér hálás szerepében lubickoló Dustin Hoffman jelenetei emlékezetesek (tőle még az is kitelt, hogy az egyik jelenetben Rachel Weisz mellére tegye a kezét, csak hogy a kamera valódi döbbenetet rögzíthessen a színésznő arcán). Ed Burnst, a méltatlanul kevéssé foglalkoztatott színész-rendezőt pedig jó végre igazi sztárszerepben látni.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2004/02 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1784