Mozi

Lucia látomásai

Vincze Teréz

Troppa grazia – olasz, 2018. Rendezte és írta: Gianni Zanasi. Kép: Vladan Radovic. Szereplők: Alba Rohrwacher (Lucia), Elio Germano (Arturo), Giuseppe Battison (Paolo), Carlotta Natoli (Claudia). Gyártó: Pupkin Production / IBC Movie. Forgalmazó: Cirko Film Kft. Feliratos. 110 perc.

Korrupció, környezetkárosítás, életközépi válság – ebben az összeállításban nem feltétlenül kiáltanak a vígjátéki forma után, és a Lucia látomásai nem is igazán vígjáték, bár nagyon sok valóban mulatságos jelenet van benne. Az alaphelyzet mindenesetre nagyon szórakoztató: egy szakmai és magánéleti válságokkal küzdő, egyáltalán nem vallásos nő számára megjelenik a Szűzanya és felszólítja, menjen és intézze el, hogy az első jelenés helyszínén templom épüljön.

Luciának történetesen van köze az építkezési bizniszhez, mivel földmérő és éppen a jelenés helyének felmérésén dolgozik, ahová azonban korántsem templomot, hanem valamiféle látványos presztízsprojektet terveznek a közeli település vezetői és befektetői. A hősnő nem kifejezetten karrierista alkat, a túlélésért és egy kis extra pénzért némi stiklire is hajlandó, de arra büszke, hogy a munkájában precíz. Így akad meg a szeme a gyanúsan nem stimmelő térképeken és telekfelméréseken, amelyek valamiféle telekspekulációt és korrupciót sejtetnek a látványprojekt hátterében. Lucia számára – aki éppen összeveszett élettársával és így egyedül neveli kamasz lányát, sőt még egy heroin függőségből felépülőben lévő apja is van – nem élvez különösebb prioritást az intézményes korrupció elleni küzdelem. Ráadásul nem is hívő, így a Szűzanyának sincs éppen könnyű dolga – csodálkozik is nagyon, hogy ha eddig minden megjelenésének helyén probléma nélkül ment a templomépítés, ezúttal miért nem működni a dolog.

Világos, hogy a Szűzanya megjelenése Lucia lelkiismereti válságának kivetülése a filmben, ami végső soron cselekvésre készteti a szereplőket a természetkárosító és korrupt projekttel szemben. Az egész filmben van némi narratív, dramaturgiai és stilisztikai káosz is, de minden fésületlenségével és váratlanságával együtt nagyon magával ragadó az egész. Különösen lenyűgözőek a látványosra fényképezett olasz tájak, az Arkade Firetől a Radioheadig terjedő, izgalmasan használt filmzenék, és az igéző hasonlóság Lucia kamasz lánya (Rosa Vannucci) és a 15. századi olasz reneszánsz mesterek (Piero della Francesca, Giovanni Antonio Boltraffio) Máriát és a szenteket ábrázoló festményei között.

A cikk közvetlen elérhetőségei:
	offline: Filmvilág folyóirat 2018/12 55-55. old.
	online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13921

Cikk értékelése:

szavazat: 0 átlag: -