KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/július
POSTA
• Balogh Béla: Éreklődéssel olvasom... Olvasói levél
• A szerkesztőség : Közhelyeket válaszolhatunk... Szerkesztői válasz
• Bánk Melinda: Júniusi számuk... Olvasói levél
• A szerkesztőség : Úgy érezzük... Szerkesztői válasz
KRÓNIKA
• N. N.: Hibaigazítás
VITA
• Dobai Péter: Elnémul a szó, megszólal a kép Vita a forgatókönyvről
• Kertész Ákos: Mohamed koporsója Vita a forgatókönyvről
• Szalai Györgyi: A harmadik oldal Vita a forgatókönyvről
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Reményre ítélve Cannes (1)

• Koltai Tamás: Fenn az ernyő Vőlegény
• Kövesdi Rózsa: Elvek és tervek Beszélgetés Jeles Andrással
FESZTIVÁL
• Koltai Ágnes: Gyurmahorror fáradt dokumentummal Oberhausen

• Györffy Miklós: Peter Weiss és a film
• N. N.: Peter Weiss filmjei
• Buda Béla: Jegyzet Huston filmjéhez
LÁTTUK MÉG
• Peredi Ágnes: Szicíliai védelem
• Kovács András Bálint: Ez Amerika
• Ardai Zoltán: Az ifjúkor forró évei
• Hollós László: A kapitány kalandjai
• Kövesdi Rózsa: Meztelenek és bolondok
• Harmat György: Vízimese
• Lajta Gábor: Szóljon a rock
• Sebők László: Éjszaka történt
• Lajta Gábor: Katonadolog
TELEVÍZÓ
• Bikácsy Gergely: Óriások és törpék Miskolc
• N. N.: A 22. miskolci tévéfesztivál díjnyertesei
• Csepeli György: Katarzis papucsban A tévéjátékok társadalomelvű esztétikájához
• Mihályfi Imre: Mentsük meg a tévédrámát!
• Koltai Ágnes: A hitehagyott tollnok Szegény Avroszimov
• Koltai Tamás: Hol kezdődött Viktor Brizgalov erkölcsi romlása? A tanszék
• László Balázs: A televíziózás őshazájában Az angol televízióról
KÖNYV
• Csantavéri Júlia: Olasz kismonográfia Kovács Andrásról
• Varga András: Veress József: Kovács András

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Isten hozott Németországban!

Barkóczi Janka

Wilkommen bei den Hartmanns – német, 2017. Rendezte és írta: Simon Verhoeven. Kép: Jo Heim. Zene: Gary Go. Szereplők: Heiner Lauterbach (Richard), Senta Berger (Angelika), Florian David Fitz (Philip), Eric Kabongo (Diallo), Elyas M’Barek (Berger), Palina Rojinksi (Sofie). Gyártó: Sentana Filmproduktion / Wiedermann & Berg. Forgalmazó: ADS Service. Feliratos. 116 perc.

 

Mi másról szólhatna az év eddig legsikeresebb filmje Németországban, mint az egyre nyomasztóbb menekültválságról. Ez az, amiről mindenkinek van véleménye, amivel kapcsolatban a nagy többség bármikor örömmel kioktat másokat, és amit szinte lehetetlen ilyen vagy olyan érzelmek nélkül, hideg fejjel végiggondolni. Simon Verhoeven merészen beleáll a témába és addig csavargatja a romkom kliséket, míg sikerül egy színét és fonákját felvillantó, helyenként meglepően humoros vígjátékot rendeznie.

Hartmannék, a jólszituált müncheni család, hirtelen felindulásból magukhoz vesznek egy fiatal afrikai menekültet a közeli befogadó állomásról. Az idegen minden értelemben megszínesíti életüket, pláne, hogy a filantróp lendülettől hajtva kevésbé kell saját neurózisaikkal szembesülniük. Míg a pincébe beszállásolt, szelíd házikedvencként kezelt Diallo boldogan nyírja a kerti sövényt, az anya alkoholproblémáitól, a családfő a kapuzárási pániktól, fiatal felnőtt gyerekeik pedig rossz beidegződéseiktől próbálnak szabadulni. A remek színészek, Senta Berger, Heiner Lauterbach, Palina Rojinski, többnyire sikerrel egyensúlyoznak a bumfordi gúny és a túlhajtott politikai korrektség irritáló végletei között, de a dolguk nem egyszerű. A viccesen pergő, ironikus dialógok és a multikulti helyzetkomikum sem fedhetik el teljesen azokat a beidegződéseket, melyek az európai civilizáció lényegéhez tartoznak. Az Isten hozott Hartmannéknál nézettsége rekordokat döntöget, mert a napos oldalát mutatja meg valaminek, ami egyébként igazi tragédia. Kár, hogy a film tényleges társadalmi hatásáról nincsenek a jegyeladási statisztikákhoz hasonló, pontos adataink.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2017/10 58-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13394