KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/július
POSTA
• Balogh Béla: Éreklődéssel olvasom... Olvasói levél
• A szerkesztőség : Közhelyeket válaszolhatunk... Szerkesztői válasz
• Bánk Melinda: Júniusi számuk... Olvasói levél
• A szerkesztőség : Úgy érezzük... Szerkesztői válasz
KRÓNIKA
• N. N.: Hibaigazítás
VITA
• Dobai Péter: Elnémul a szó, megszólal a kép Vita a forgatókönyvről
• Kertész Ákos: Mohamed koporsója Vita a forgatókönyvről
• Szalai Györgyi: A harmadik oldal Vita a forgatókönyvről
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Reményre ítélve Cannes (1)

• Koltai Tamás: Fenn az ernyő Vőlegény
• Kövesdi Rózsa: Elvek és tervek Beszélgetés Jeles Andrással
FESZTIVÁL
• Koltai Ágnes: Gyurmahorror fáradt dokumentummal Oberhausen

• Györffy Miklós: Peter Weiss és a film
• N. N.: Peter Weiss filmjei
• Buda Béla: Jegyzet Huston filmjéhez
LÁTTUK MÉG
• Peredi Ágnes: Szicíliai védelem
• Kovács András Bálint: Ez Amerika
• Ardai Zoltán: Az ifjúkor forró évei
• Hollós László: A kapitány kalandjai
• Kövesdi Rózsa: Meztelenek és bolondok
• Harmat György: Vízimese
• Lajta Gábor: Szóljon a rock
• Sebők László: Éjszaka történt
• Lajta Gábor: Katonadolog
TELEVÍZÓ
• Bikácsy Gergely: Óriások és törpék Miskolc
• N. N.: A 22. miskolci tévéfesztivál díjnyertesei
• Csepeli György: Katarzis papucsban A tévéjátékok társadalomelvű esztétikájához
• Mihályfi Imre: Mentsük meg a tévédrámát!
• Koltai Ágnes: A hitehagyott tollnok Szegény Avroszimov
• Koltai Tamás: Hol kezdődött Viktor Brizgalov erkölcsi romlása? A tanszék
• László Balázs: A televíziózás őshazájában Az angol televízióról
KÖNYV
• Csantavéri Júlia: Olasz kismonográfia Kovács Andrásról
• Varga András: Veress József: Kovács András

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

A világ legjobb apukája

Varga Zoltán

World’s Greatest Dad– amerikai, 2009. Rendezte: Bobcat Goldthwait. Szereplők: Robin Williams, Alexie Gilmore, Daryl Sabara. Forgalmazó: Ablo. 96 perc.

Nehéz elhinni, hogy a Rendőrakadémia-széria talán legkreténebb figurájával, a tagolt beszéddel hadilábon álló, punkból lett zsaru szerepével feltűnt komikus, Bobcat Goldthwait negyedszázad elteltével olyan filmmel jelentkezik íróként és rendezőként, mint A világ legjobb apukája. Goldthwait műve – a 2009-es év Sundance-slágere – egy ritka és módfelett nehéz műfaj eminens példája. Tragikomédia, amely középiskolai közegben fürkészi a kettős mércét és a képmutatást, mérlegre téve kegyelet és megcsúfolás, elismerés és mellőzöttség, megalkuvás és lelkiismeret kérdéseit. A szülőként és udvarlóként is kínosan pipogya Lance költészettanár, akinek életét hamvába holt írói karrierje és egy döcögős románc mellett kamaszfia keseríti meg: a tahóságban aligha felülmúlható Kyle a suli szégyene, aki nem mellesleg önveszélyes maszturbálási szokásoknak hódol. A tragédia bekövetkeztével az öngyilkosságnak beállított baleset bizarr módon Lance szakmai és privát sikereinek fölíveléséhez vezet, ami végül választás elé állítja őt. Goldthwait kiválóan egyensúlyozik a halottkultuszra épített és lassan eszkalálódó fekete humor, illetve a valóban szívszorító pillanatok között (talán csak a finálé lassított felvételeivel csúszik el picit), és zavarba ejt azzal, hogy milyen simán kapcsolja egybe a kamaszszorongások és az érett (avagy kiégett) felnőttvilág problémáit – miként az elmélázó, csendes beállítások ugyancsak megférnek kifejezetten klipszerű szekvenciák mellett. A legnagyobb telitalálat mégis Robin Williams játéka, amely nemcsak korábbi remekléseit (Holt költők társasága; Sötétkamra) idézi önreflexíven, de finomságában is etalonnak mondható.

Extrák: Semmi.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2011/03 59-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10554