KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/április
FILMSZEMLE
• Berend T. Iván: Film – történelem – társadalom Jegyzetek az 1981-es magyar filmtermésről
• Spiró György: Szempontok szerint Az új magyar filmekről
• N. N.: A XIV. Magyar Játékfilmszemle díjai

• Koltai Tamás: Történelem felülnézetből Tegnapelőtt
• Almási Miklós: Szülők iskolája A remény joga
• Koltai Ágnes: Táncórák és labdatáncoltatók Elsőfilmesek, 1982
• Hegedűs Zoltán: „Fegyvert s vitézt éneklek...” Árnyéklovas
• Létay Vera: A kettészelt gömbember A nők városa
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: Sikerfilmek és filmsikerek Nyugat-Berlin
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Zsugán István: Kik vagyunk, honnan jöttünk Jegyzetek az ausztrál „új hullámról”

• Csala Károly: Egy szigetvilág fölfedezése (2.) Amerikai szociofilm, 1930–1945
LÁTTUK MÉG
• Peredi Ágnes: A lázadás ára
• Hollós László: A versenyző
• Simándi Júlia: Illúzió
• Gáti Péter: Éretlenek
• Ardai Zoltán: Megsebzett csend
• Domonkos László: Főúr, tűnés!
• Hegedűs Tibor: Kojak és a Marcus-Nelson gyilkosságok
• Zoltán Katalin: A hóhér testvére
• Deli Bálint Attila: Vigyázz! Kígyó!
TELEVÍZÓ
• Csepeli György: Perctenger Az 1982 januári tévéműsorokról
• Sándor István: Látványos és okos vetélkedők Az NSzK televízióról
KÖNYV
• Gáti Péter: Kőháti Zsolt: Bacsó Péter
POSTA
• Bajomi Lázár Endre: Nagy érdeklődéssel olvastam... Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Bucskó Béla: Megrökönyödéssel olvastam... Olvasói levél
• A szerkesztőség : Olvasónk kérdésére... Szerkesztői válasz
• Csillag Márta: Sajnálattal... Olvasói levél
• A szerkesztőség : Lapunk terjesztője... Szerkesztői válasz

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Kritika

A John Wick-trilógia

A játéknak nincs vége

Huber Zoltán

A Wick-trilógia végigzongorázza az akciófilm történetét.

 

A látványos harcok és feszes izommunkák megfelelő összedrótozása nyilván fontos, de korántsem nélkülözhetetlen eleme az akciófilmek élvezetének. A gyorsan trilógiává bővülő, további expanzió előtt álló John Wick-univerzum például abból kovácsol erényt, hogy kizárólag faék egyszerűségű kliséket használ. A szófukar bérgyilkos figuráját életre hívó Derek Kolstad az árnyalt karakterek vagy grandiózus elbeszélői bűvészmutatványok helyett a már bevált panelekből építkezik. A célirányos sztori azért működik, mert az erőteljes stilizációval és gátlástalan sablonhalmozással folyamatosan összekacsint a nézővel. A menetrendszerű akciójelenetekre pedig nem lehet panasz.  

A jó útra tért szupergyilkos elveszíti a szerelmét, majd a kutyáját és az autóját. Nem akarna ő masszívabb bosszút állni, az első ütés azonban gyorsan egy kontinenseken átívelő, számtalan fegyvernemet érintő, több száz halálos áldozatot követelő vérfürdővé eszkalálódik. Az első rész nyílegyenes története a harmadik felvonás végére komplett mitológiává bővül, de az alkotók mindig csak annyi új információt közölnek, hogy a cselekmény mozgásban maradjon. A néző egyre többet tud meg a bérgyilkosok rejtélyes céhéről, de a kirajzolódó világ és a benne nyüzsgő figurák szándékosan elnagyoltak. Mivel a kínálkozó hézagokat mi töltjük ki, az intenzív összecsapások közé pakolt dramaturgiai kötőanyag nem válik röhejessé, hiszen minket is bevon a játékba.

Keanu Reeves nem véletlenül csapott le a forgatókönyvre. Az író Bogart, Eastwood és Marvin ikonikus karaktereiből gyúrta össze a viaszarcú, erősen szófukar karaktert. A címszereplő ólmos odüsszeiája egyszerre idézi a Point Blank sodródását, a Leone-filmek hajszáit, de Kurosawa, Melville vagy Woo hatása is erőteljes. A névsor persze tetszőlegesen folytatható, hiszen a John Wick-trilógia nagyjából végigzongorázza az akciófilm teljes történetét a távolabbi gengszterfilmes és noiros gyökerektől egészen a legfrissebb indonéz vonulatig. A bérgyilkosok zárt világa pedig nemcsak a szabályokhoz ragaszkodó harcos kultúrákon átívelő mítoszát, de az uralkodó kézműves-mániát is ügyesen zsákmányolja ki.

Ahogyan a sztori sem az eredetiségével nyűgöz le, úgy a valódi attrakciót jelentő akciókat is a legjobbaktól lesték el az alkotók. A fő vonulatot a hongkongi heroic bloodshed pisztoly-balettjei jelentik, főleg hangtompítóra és fejlövésekre hangszerelve. A golyózáporos ütközetek között késes, autós vagy puszta ökölharcokat kapunk, amit egy-egy különlegesebb fogás tesz teljessé – a tradicionálisabb módszerek mellett John Wick kutyákkal, ceruzával, lóval vagy könyvtári könyvekkel is halálos. A trilógia fő hajtóerejét a dinamikus párbajok adják, így a filmekből pontosan ott fogy ki a szufla, ahol a párbajok kreativitása csökken.

A figurába beleszerető és a filmtervet a kezdetektől egyengető Reeves maga hozta a rendezőket. A korábban kaszkadőrként dolgozó Chad Stahelski és David Leitch számos sikeres filmben dolgoztak, a színésszel a Mátrix forgatásán ismerkedtek meg.

A John Wick-filmek története egyetlen ívet alkot és minden tekintetben egységes. A neonfényekbe áztatott westernes kompozíciók, az üvegfelületek és tükrök közé zárt szereplők vagy a giccshatáron táncoló operai díszletek úgy lesznek védjegyszerűek, hogy külön-külön mindegyiket láttuk már valahol.

A lecsupaszított sztorival, a népmesei körítéssel és az előképek hatványra emelt használatával az alkotók egyszerre veszik véresen komolyan és teszik idézőjelbe a műfajt. A három filmet e különös kontraszt emeli ki a mezőnyből és varázsolja könnyed szórakozássá. A játékos kettősségre nagyon jól reagált a közönség, a címszereplő ráadásul tökéletesen helyt tud állni a szuperhősök univerzumépítős korszakában is. John Wick színpompás világa ugyanis térben és időben szabadon bővíthető, vagy akár keresztezhető a Leitch rendezte Atomszőkével. A franchise ráadásul nemcsak a moziban, de akár a kisebb képernyőn is nyugodtan bevethető. Amíg a recept működik és a mutatványok nem önismétlők, John Wick tövig nyomhatja a gázpedált.

 

JOHN WICK: 3. FELVONÁS – PARABELLUM  (John Wick: Chapter 3 – Parabellum) – amerikai, 2019. Rendezte: Chad Stahelski. Írta: Derek Kolstad, Chris Collins és Marc Abrams. Kép: Dan Laustsen. Zene: Tyler Bates és Joel J. Richards. Szereplők: Keanu Reeves (John Wick), Ian McShane (Winston), Mark Dacascos (Zero), Halle Berry (Sofia), Laurence Fishburne (Király). Gyártó: Summit Entertainment. Forgalmazó: Freeman Film. Szinkronizált. 131 perc.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2019/07 52-53. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14163