KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/július
POSTA
• Tamás Krisztina: René Clair Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Nagy Istvánné: Rocco és fivérei Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Veém János: Pergőtűz
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Ha az értelem alszik Cannes
• N. N.: A 34. cannes-i filmfesztivál díjai Cannes

• Marx József: „Én csinálom a magamét, te mondod a magadét” Kritika és filmművészet
ESZMECSERE
• Almási Miklós: Mi a bajom a „közérzet-filmekkel”? Hozzászólás Faragó Vilmos Boldogtalan fil című cikkéhez

• Zsugán István: Műfaja: film Beszélgetés Tarr Bélával
• Tarr Béla: Műfaja: film Beszélgetés Tarr Bélával
VITA
• Boros István: A csendes háború Vita a filmforgalmazásról. Mozi-őrjárat Budapesten
• Nagy Sándor: A mozinak keressünk filmet! Vita a filmforgalmazásról

• Kerényi Grácia: Filmen és prózában A wilkói kisasszonyok
• Matos Lajos: Az orvosok dilemmája Kóma
• Simor András: A meghökkentek Kölykök; Ötvenöt testvér
WESTERN
• Jancsó Miklós: Vallomás a nagypapáról
• N. N.: John Ford hangosfilm-rendezései
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Krimik, mesék és a valóság Vilnius
• Xantus János: Bio-Asszony és az Agglegények Oberhausen

• Todero Frigyes: Az imádság már nem volt elég A chilei film Allende idején
LÁTTUK MÉG
• Kövesdi Rózsa: A játékszer
• Kovács András Bálint: Először férjnél
• Loránd Gábor: Hárman a világ végén
• Lajta Gábor: A túlélés ára
• Zoltán Katalin: Az anyakönyvvezető nem válik
• Márton László: A csend előtt
• Koltai Ágnes: Bolond évek
• Gáti Péter: Puska és bilincs
TELEVÍZÓ
• Jovánovics Miklós: Előbb informálni, aztán kommentálni Beszélgetés Hajdú Jánossal
• Loránd Ferenc: Gyermekműsorok – pedagógiai tükörben Kőszegi Szemle
KÖNYV
• Veress József: Filmtörténeti portyák
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Hölgy kaméliák nélkül
• Karcsai Kulcsár István: Kallódó emberek
• Karcsai Kulcsár István: Isten után az első

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Angyali szemek

Nagy V. Gergő

The Face of an Angel – brit, 2014. Rendezte: Michael Winterbottom. Szereplők: Daniel Brühl, Kate Beckinsale, Cara Delevingne. Forgalmazó: ADS Service. 97 perc.

 

Ismerjük ezt a trükköt: a témáját megragadni képtelen művész jobb híján arról készít filmet, ahogy küszködik. A betegesen termékeny Michael Winterbottom ezt a kétes szavatosságú mutatványt vezeti elő a legutóbbi munkájában. A bűnügyi izgalmakkal kecsegtető cselekmény egy megroppant önbizalmú rendezőről mesél, aki a 2007-ben brutálisan meggyilkolt angol diáklány, Meredith Kercher nagy nyilvánosságot kapott ügyéből igyekszik játékfilmet készíteni – szóval ugyanazt csinálja, mint feltehetően Winterbottom a film forgatása előtt. A rendező alteregója (Daniel Brühl) egyre csak Perugiában császkál, máskor fojtott dühvel figyeli a tabloid újságírók szenzációéhségét, vagy kislányával skype-olgat, de leginkább a megfelelő nézőpontot keresi a gyilkossági ügyhöz – viszont az Istennek se találja meg. Merthogy az Erasmusos cserediákok könnyű drogokban és orgiákban gazdag életvilágát Dante Isteni színjátékával közös nevezőre hozni – hát ez minden, csak nem egy megvilágító nézőpont. És hiába bukik el a főhős Angyali szemek című filmterve, ha egyszer mi mégis az Angyali szemek című filmet látjuk: feszült mystery thriller helyett enervált drámát a művészi krízisről, amelyben kedvetlenül odakent jelenetek, keresett Dante-utalások és idétlen álombetétek (az egyikben egy Troma-filmbe illő CGI-szörny pusztít) sorjáznak, a főszereplő és dekoratív újságírótársa (Kate Beckinsale) kellemetlen zavarban markolásszák egymást, és minden jószándék dacára sem sikerül Meredith Kercernek méltó emléket, a jól ismert ügyről pedig bármi eredetit állítani. Winterbottom mélyen önreflektív, de hervasztóan lapos filmet forgatott: talán jobban járt volna, ha a producerek őt is kirúgják, mint ahogy nyámnyila hősét a film zárlatában.

Extrák: Semmi


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2016/04 64-64. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12695