|
Év
1981/január
|
FILMSZEMLE
Csala Károly: Magyar film, egy évtized fordulóján A Játékfilmszemle elé
Veress József: Mi a siker, mi a bukás? Magyar film – itthon 1980-ban
N. N.: 1979–1980 magyar filmjeinek látogató-számai
N. N.: Számok, tények, vélemények Magyar filmek külföldön 1980-ban
N. N.: A Hungarofilm levelezéséből
N. N.: Játékfilmdíjak 1980
N. N.: Külföldi lapok – magyar filmekről
Almási Miklós: Hozott anyagból Boldog születésnapot, Marilyn!
Berkes Erzsébet: Finnugor holtomiglan
Zsugán István: Egy karakter története Beszélgetés Szabó Istvánnal
Czigány György: Filmről, zenéről Beszélgetés Gaál István filmrendezővel és Szőllősy András zeneszerzővel
Matos Lajos: Horror vacui A nyolcadik utas: a Halál
N. N.: „Filmalkotói Társulást hozunk létre”
Rubanova Irina: Néva-parti vallomások A leningrádi filmiskoláról
LÁTTUK MÉG
Schéry András: Forgalmi dugó
Csala Károly: Reggeli vizit után
Kemény György: Kérek egy elefántot
Hegedűs Tibor: Fekete-fehér – színesben
Harmat György: Csapda az erdőben
Zilahi Judit: Lövések holdfényben
Dániel Ferenc: Szakadék szélén
Palugyai István: Vér a síneken
Schéry András: Start két keréken
A. Kovács Miklós: A cárlány és a hét dalia
Ambrus Katalin: Ketten a lakókocsiban
Báron György: Az első áldozás
TELEVÍZÓ
Hegyi Gyula: Túl a televízió gyermekkorán Beszélgetés Liszkay Tamással, a televízió drámai főosztályának vezetőjével
Bor Ambrus: Keresi, keresi, nem leli... Van neki? Sítúdió ’80
Mészáros Tamás: „Félreéltem én...” Jegor Bulicsov
Nógrádi Gábor: Videózunk, videózgatunk 3.
Gyárfás Endre: Oktatás vagy/és revü? Egy forgatókönyvíró jegyzetei
TÉVÉMOZI
Karcsai Kulcsár István: Hívj a messzeségbe!
Karcsai Kulcsár István: Babaház
Karcsai Kulcsár István: Mamma Róma
KÖNYV
Szőnyi Klára: Szó és kép Nemeskürty István filmtörténete németül
Pánczél György: Egyveleg
KRÓNIKA
A szerkesztőség : Az év játéka
|
|
|
|
|
|
|
MoziAz eseményKovács Marcell
The Happening – amerikai–indiai, 2008. Rendezte és írta: M. Night Shyamalan. Kép: Tak Fujimoto. Zene: James Newton Howard. Szereplők: Mark Wahlberg (Elliot Moore), Zooey Deschanel (Alma Moore), John Leguizamo (Julian), Ashlyn Sanchez (Jess), Betty Buckley (Mrs. Jones). Gyártó: 20th Century Fox / Spyglass Entertainment / UTV. Forgalmazó: InterCom. Szinkronizált. 91 perc.
Nem is sok évvel ezelőtt, amikor egy új Shyamalan-film bemutatója még eseményszámba ment, a hozsannázó kritikák előszeretettel emlegették a fiatal rendezőt Hitchcock örököseként. Megkérdőjelezhetetlen tehetségét látva nem is tűntek túlzónak az efféle kijelentések, mára azonban világossá vált, hogy erősen sántít az összehasonlítás. Nem legutóbbi filmjei sikertelensége miatt, hiszen a tehetség nem párolog el, hanem mert minél határozottabb kontúrokkal rajzolódik ki az idő múlásával Shyamalan saját művészi karaktere, annál távolabb kerül a becses hitchcocki hagyatéktól.
Hitchcock számára a mozi első számú feladata a szórakoztatás volt, Shyamalan viszont fejlett felelősségtudata révén nem éri be ennyivel, többet akar adni a nézőnek, simogatni a lelkét, gazdagabbá tenni az életét. Mesélhet szellemekről, szuperhős születéséről vagy marslakók támadásáról, a mondanivaló mindig ugyanarra tanít: hogyan legyünk jók és tegyük jobbá a világot. Ez a dicséretes lelkiismeretesség azonban a legutóbbi Lány a vízben esetében már bántó szereptévesztésbe fordult. A filmjeiben – Hitchcockhoz hasonlóan – rendre felbukkanó Shyamalan itt egy fiatal írót alakított, aki készülő könyvével megmutatja a kiutat a zsákutcába jutott emberiség számára.
Az esemény megkímél minket az önértékelési zavar ilyen látványos megnyilvánulásaitól, író-rendezője még csak meg sem mutatja magát (bár rafinált módon mégis szereplője a filmnek). Most is egy B-filmes klisé az alaphelyzet: a lakosságot tömeges öngyilkosságba kergető idegbénító gáz kerül a levegőbe New Yorkban, majd a keleti parton mindenfelé. Shyamalan szívesen választ közhelyes témát, hogy azután valami szokatlant hozzon ki belőle. A kötelező műfaji paneleket alkalmazza most is: hullák hevernek az utcákon, pánik tör ki, mindenki fejvesztve menekül a városból, hogy a civilizációtól távol keressen menedéket. De a természet most nem óvóhely, hanem kíméletlen gyilkos. A Madarak öko-horrorját idézik a rémségek, de amíg Hitchcock ravaszul lemond a vérengzésre adott magyarázatról – és ezzel még nyugtalanítóbbá teszi a látottakat –, Shyamalan ragaszkodik a népnevelő mondanivalóhoz. Indoklása didaktikus, de nem hatástalan, ügyesen megbolygatja vele a bűnös és az áldozat hagyományos szereposztását.
Shyamalan legszokványosabb filmje Az esemény, ránézésre alig tér el az utóbbi időben számtalanszor látott, világvégével riogató moziktól. Ebben a mezőnyben viszont remekül helytáll, a sok finom intelligenciával megrajzolt apró mozzanat, a hiteles emberi pillanatok saját ízt kölcsönöznek neki. Egy vonatkozásában pedig látványosan felülmúlja a hasonló sztorit űrlényekkel vagy zombikkal elmesélő kortárs variációkat: az idegméregtől bénult emberek néma öngyilkosságának képsorainál megrendítőbb és felkavaróbb látvánnyal régen szembesített minket a filmvászon.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 1009 átlag: 5.48 |
|
|
|
|