|
Év
1981/január
|
FILMSZEMLE
Csala Károly: Magyar film, egy évtized fordulóján A Játékfilmszemle elé
Veress József: Mi a siker, mi a bukás? Magyar film – itthon 1980-ban
N. N.: 1979–1980 magyar filmjeinek látogató-számai
N. N.: Számok, tények, vélemények Magyar filmek külföldön 1980-ban
N. N.: A Hungarofilm levelezéséből
N. N.: Játékfilmdíjak 1980
N. N.: Külföldi lapok – magyar filmekről
Almási Miklós: Hozott anyagból Boldog születésnapot, Marilyn!
Berkes Erzsébet: Finnugor holtomiglan
Zsugán István: Egy karakter története Beszélgetés Szabó Istvánnal
Czigány György: Filmről, zenéről Beszélgetés Gaál István filmrendezővel és Szőllősy András zeneszerzővel
Matos Lajos: Horror vacui A nyolcadik utas: a Halál
N. N.: „Filmalkotói Társulást hozunk létre”
Rubanova Irina: Néva-parti vallomások A leningrádi filmiskoláról
LÁTTUK MÉG
Schéry András: Forgalmi dugó
Csala Károly: Reggeli vizit után
Kemény György: Kérek egy elefántot
Hegedűs Tibor: Fekete-fehér – színesben
Harmat György: Csapda az erdőben
Zilahi Judit: Lövések holdfényben
Dániel Ferenc: Szakadék szélén
Palugyai István: Vér a síneken
Schéry András: Start két keréken
A. Kovács Miklós: A cárlány és a hét dalia
Ambrus Katalin: Ketten a lakókocsiban
Báron György: Az első áldozás
TELEVÍZÓ
Hegyi Gyula: Túl a televízió gyermekkorán Beszélgetés Liszkay Tamással, a televízió drámai főosztályának vezetőjével
Bor Ambrus: Keresi, keresi, nem leli... Van neki? Sítúdió ’80
Mészáros Tamás: „Félreéltem én...” Jegor Bulicsov
Nógrádi Gábor: Videózunk, videózgatunk 3.
Gyárfás Endre: Oktatás vagy/és revü? Egy forgatókönyvíró jegyzetei
TÉVÉMOZI
Karcsai Kulcsár István: Hívj a messzeségbe!
Karcsai Kulcsár István: Babaház
Karcsai Kulcsár István: Mamma Róma
KÖNYV
Szőnyi Klára: Szó és kép Nemeskürty István filmtörténete németül
Pánczél György: Egyveleg
KRÓNIKA
A szerkesztőség : Az év játéka
|
|
|
|
|
|
|
Streamline moziAz utolsó bűntényBaski Sándor
Last Days of American Crime – amerikai, 2020. Rendezte: Olivier Megaton. Írta: Rick Remender művéből Karl Gajdusek. Kép: Daniel Aranyó. Zene: David Menke. Szereplők: Édgar Ramirez (Graham), Anna Brewster (Shelby), Michael Pitt (Cash), Sharlto Copley (Sawyer). Gyártó: Radical Studios / Mandalay Pictures. Forgalmazó: Netflix. Feliratos. 149 perc. Ha egy cinefil időutazó magához venné Rick Remender (Orgyilkos osztály, Tokió szelleme) disztópikus, noir- és heistelemekkel dúsított képregényét, a Last Days of American Crime-ot, és a 90-es évekbe elugorva Tony Scott vagy Kathryn Bigelow kezébe nyomná, olyan műfaji klasszikus születhetne, amelynek mára Az utolsó cserkész vagy a Strange Days mellett lenne a helye streaming-oldalak kínálatában. Az eleddig Luc Besson főállású avatárjaként működő Olivier Megatonnak (A szállító 3., Elrabolva 2-3) sajnos nincs affinitása a világteremtéshez, és B-filmes sztenderdeken túlmutató akciójeleneteket sem tud rendezni, ráadásul Shane Black vagy James Cameron forgatókönyve helyett neki Karl Gajdusek (Feledés) adaptációjából kellett dolgoznia. Remender képregényének alapötletében van fantázia, ráadásul a netflixes bemutató idején az erőszakszervek túlhatalmának témája külön aktualitást is kapott az országos tüntetéseknek köszönhetően. A történet egy olyan közeljövőben játszódik, amelyet már csak pár nap választ el az API, a kormány által kifejlesztett bűnmegelőző, agyblokkoló rendszer bevezetésétől. Brick, a veterán bankrabló egy pszichotikus maffiózóval és a hacker barátnőjével együtt ezt a pillanatot választja egy utolsó nagy balhé végrehajtására. A képregényben a műfaji sablonokból felhúzott karaktereket és a ponyvaízű fordulatokat a feszes tempó és Greg Tocchini festményszerű, stilizált kompozíciói teszik tesztoszteronnal felütött, szórakoztató látványossággá. Megaton adaptációja ehhez képest dramaturgiailag értelmezhetetlen – szelektálás nélkül emeli át a képregény összes mellékszálát a 148 perces filmbe –, és ami még lehangolóbb, vizuálisan is totálisan jellegtelen. Egy vagány főhőssel talán még menthető lenne a menthetetlen, de Edgar Ramírez pókerarcú Brickjéből pont annyira hiányzik a karizma, mint Az utolsó bűntényből a stílus és a lélek.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 0 átlag: - |
|
|
|
|