KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/január
FILMSZEMLE
• Csala Károly: Magyar film, egy évtized fordulóján A Játékfilmszemle elé
• Veress József: Mi a siker, mi a bukás? Magyar film – itthon 1980-ban
• N. N.: 1979–1980 magyar filmjeinek látogató-számai
• N. N.: Számok, tények, vélemények Magyar filmek külföldön 1980-ban
• N. N.: A Hungarofilm levelezéséből
• N. N.: Játékfilmdíjak 1980
• N. N.: Külföldi lapok – magyar filmekről

• Almási Miklós: Hozott anyagból Boldog születésnapot, Marilyn!
• Berkes Erzsébet: Finnugor holtomiglan
• Zsugán István: Egy karakter története Beszélgetés Szabó Istvánnal
• Czigány György: Filmről, zenéről Beszélgetés Gaál István filmrendezővel és Szőllősy András zeneszerzővel
• Matos Lajos: Horror vacui A nyolcadik utas: a Halál
• N. N.: „Filmalkotói Társulást hozunk létre”
• Rubanova Irina: Néva-parti vallomások A leningrádi filmiskoláról
LÁTTUK MÉG
• Schéry András: Forgalmi dugó
• Csala Károly: Reggeli vizit után
• Kemény György: Kérek egy elefántot
• Hegedűs Tibor: Fekete-fehér – színesben
• Harmat György: Csapda az erdőben
• Zilahi Judit: Lövések holdfényben
• Dániel Ferenc: Szakadék szélén
• Palugyai István: Vér a síneken
• Schéry András: Start két keréken
• A. Kovács Miklós: A cárlány és a hét dalia
• Ambrus Katalin: Ketten a lakókocsiban
• Báron György: Az első áldozás
TELEVÍZÓ
• Hegyi Gyula: Túl a televízió gyermekkorán Beszélgetés Liszkay Tamással, a televízió drámai főosztályának vezetőjével
• Bor Ambrus: Keresi, keresi, nem leli... Van neki? Sítúdió ’80
• Mészáros Tamás: „Félreéltem én...” Jegor Bulicsov
• Nógrádi Gábor: Videózunk, videózgatunk 3.
• Gyárfás Endre: Oktatás vagy/és revü? Egy forgatókönyvíró jegyzetei
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Hívj a messzeségbe!
• Karcsai Kulcsár István: Babaház
• Karcsai Kulcsár István: Mamma Róma
KÖNYV
• Szőnyi Klára: Szó és kép Nemeskürty István filmtörténete németül
• Pánczél György: Egyveleg
KRÓNIKA
• A szerkesztőség : Az év játéka

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Shirley – A valóság látomásai

Lichter Péter

Shirley: Visions of Reality­ – osztrák, 2013. Rendezte és írta: Gustav Deutsch. Kép: Jerzy Palacz. Zene: Christian Fennesz. Szereplők: Stephanie Cumming, Christoph Bach, Florentín Groll, Elfriede Irrall. Gyártó: KGP. Forgalmazó: Anjou Lafayette. Feliratos. 92 perc.

Az osztrák film leginkább Haneke és Seidl révén él a köztudatban, pedig a hatvanas évek óta a marginális filmkultúra, az avantgárd egyik fellegvárának is tekinthető. Az elsők között Peter Kubelka és Kurt Kren robbant be a kísérleti filmes diskurzusokba, a nyolcvanas évek óta pedig Peter Tscherkassky, Martin Arnold és Valie Export révén került az osztrák avantgárd a világ élvonalába.

Ebbe a sorba illeszthető Gustav Deutsch életműve is, aki egészen mostanáig leginkább talált nyersanyagból készített látványos experimentális filmeket, amik a műfajra jellemző önreflektív játékossággal meditáltak a mozgókép történetén. A Shirley – a hatvanéves művész első játékfilmje –, érdekes módon alig illeszthető be a korábbi avantgárd filmes életműbe, vagy egyáltalán a kísérleti film megszokott kereteibe.

A Shirley nem más, mint tizenhárom Edward Hopper festmény megfilmesítése, pontosabban „életre keltése”. A festő különböző korszakaiból kiválasztott emblematikus képeket egy központi karakter, a címadó színésznő köti össze, az ő életének különböző szakaszaiba pillanthatunk bele. A személyes élettörténet hátterében pedig végig ott húzódnak az USA történelmének huszadik századi fordulópontjai, a gazdasági válságtól a McCarthy-éra elfojtottságáig.

Az amerikai festészet huszadik századi klasszikusa a harmincas évektől a hatvanas évekig nyúló pályáján, a korabeli izmusokba nehezen beilleszthető módon, titokzatos hangulatú tájképekkel, utcákat és hotelszobákat ábrázoló festményekkel mesélt a korhangulatról, a városi emberek magányáról. Képei magukon viselik a korszak filmjeinek stílusjegyeit, kiüresítő kompozíciói pedig olyan rendezőkre volt hatással, mint Jarmusch vagy Wenders. Deutsch filmje egy-egy képet úgy kelt életre, hogy a festmények rajzos textúrája megmarad, a képbe komponált színészek és tárgyak valahogy egybeolvadnak a festett részekkel. E különös technika révén egy nehezen megragadható álomszerű hangulat telepedik a filmre, ami a statikussága, a megszokott filmszerűség hiányának ellenére is izgalmas marad.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/01 55-56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12070