|
|
|
Láttuk mégFéktelenülKovács Ágnes
„Ne siess, kedves. A sorsod úgyis meg van írva!” – hangzik el többször is a filmben. Ez a slágerszöveg akár egy Chandler-regény hangulatába is beleillene. Igen, krimit látunk. És van is benne minden, ami krimibe kell: könnyűvérű leány, gazdag tudóspapával, frissen szabadult, mindenre elszánt gengszterek, akik autók elkötésével foglalkoznak legszívesebben. Lecsúszott, tehetségtelen tanítvány, aki reménytelenül szerelmes a professzor lányába. Természetesen vannak pozitív szereplők is: alapvetően becsületes, ám befolyásolható fiú, aki a banda markába kerül, szép, fiatal rendőrnő, aki a fiú fogadott nővére, valamint a fiatal, markáns arcú, kék szemű nyomozó. A rendőrnő és a nyomozó „véletlenül” kollégák és „véletlenül” szerelmesek egymásba. Nekik kell üldözniük a bűnözők közé keveredett rokon fiút. A jók és a rosszak, mint afféle tíz kicsi néger a film első percétől kezdve nem tudnak megszabadulni egymástól – pedig csak egy „hecc” hozza őket össze.
A cselekmény is krimibe illő: autós üldözés, nővetkőztetés a sötét erdőben, zsarolás késsel, levéllel, pénz, fekete diplomatatáska. S persze a gyilkos fegyver, amely kimerevített képen lövelli lángvörös tüzet az éppen jó útra térni készülő áldozatra... Csak az a kár, hogy a pisztoly is „véletlenül” került a gyilkos kezébe. Végül kiderül, hogy a gengszterek is amúgy véletlenül keverednek bele a gyilkosságba. Persze ezek a rosszéletűek félelmetes külsejük ellenére sem a Vörös kányafa alvilági figurái.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 1492 átlag: 5.49 |
 |
|
|
|
