KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/június
• Zsugán István: A filmnyelvi kísérletektől az új-narrativitásig Beszélgetés Bódy Gáborral a Nárcisz és Psyché készítése közben
• Faragó Vilmos: Kócsag jelenti Kojak Budapesten
• Kézdi-Kovács Zsolt: Filmes és mozis Georg Höllering (1898–1980)
VITA
• Lázár István: Czink Bélának van arca Vita filmjelenségekről – s még valamiről
• Galsai Pongrác: Lázár Istvánnal...
• Csala Károly: Ki mondta, hogy nincs arca...

• Hegedűs Zoltán: Felelet nincs Talán az ördög
• Almási Miklós: „Aki ezt olvassa, hüje” American Graffiti
• Béládi Miklós: Valamiért, valami mellett, valami ellen Filmstúdiók: számvetés és önértékelés III.
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Derűs családi katasztrófák Dusanbe
• Bikácsy Gergely: A képzelet igazsága Lille

• Bikácsy Gergely: A született szemüveges Annie Hall
• N. N.: Woody Allen filmjei
• Molnár Gál Péter: Buster Keaton, Beckett bohóca
• Robinson David: Mozi-isten Indiában
• Hegyi Gyula: „Kultúrát istállóban nem terjeszthetünk”
LÁTTUK MÉG
• Veress József: Ászja
• Kulcsár Mária: Kicsi a kocsi, de erős
• Nagy András: Hajadon feleség
• Kulcsár Mária: Anton, a varázsló
• Bognár Éva: Halló, Kecskeszakáll!
• Hegedűs Tibor: A csendestárs
• Schéry András: Világvége közös ágyunkban
• Koltai Ágnes: Az egyik énekel, a másik nem
• Hegyi Gyula: Gyermekkorom kenyere
• Harmat György: Egy másik férfi és egy másik nő
• Józsa György Gábor: Szekfű vodkával
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Az „életszerűség” – és ami előtte van A televízió és a dokumentumjátékfilm
• Berkes Erzsébet: Litera-túra a képernyőn Irodalmi barangolások
• Ökrös László: Tévét néznek a tévében Adáshiba
• Kerényi Mária: A látvány: varázslat Beszélgetés Balassa Sándorral
TÉVÉMOZI
• Molnár Gál Péter: Iszákosok utcája
• Molnár Gál Péter: Szakadék
• Zalán Vince: Amerikai anzix
TELEVÍZÓ
• Gambetti Giacomo: Pártok, csatornák, jogszabályok Az olasz televízió
KÖNYV
• Beke László: „...Van saját Moholy-Nagy örökségünk”
• Máriássy Judit: Filmszínészek?
• Bádonfai Gábor: Olasz kismonográfia – magyar rendezőről
POSTA
• N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Az élet nélkülem

Vincze Teréz

 

Alig vagyunk túl az idősödő, rákbeteg történelemtanár szarkazmussal körülbástyázott, mégis könnyfacsaró (Oscar-díjas) elmúlásán (Barbárok a kapuk előtt), itt van egy újabb opus a meghalás embert próbáló bonyodalmairól, ezúttal fiatal női főszereplőre koreografálva.

A téma persze kimeríthetetlen: az elfogadhatatlannal való szembenézés – amíg világ a világ, s benne halandó ember él – örök művészi kihívás marad. Így hát érdeklődve figyeljük a 23 éves Ann sorsát, aki munkás környezetben – anyja házának hátsóudvarában egy lakókocsiban – él két kislányával, s boldog házasságban élete egyetlen szerelmével. Egy szép napon azonban a semmiből lecsap a betegség: kiderül, hogy Ann-nek operálhatatlan, előre haladott állapotú rákja van, orvosa három hónapot ad még neki. Ann úgy határoz, eltitkolja szerettei elől betegségét, s az utolsó heteket minél teljesebben és hétköznapibban próbálja megélni, s titokban összeállít egy tízes listát arról, hogy mit kell elvégeznie-bepótolnia halála előtt.

Ez a bizonyos lista pedig igencsak felbolydíthatja érzékeny nézői lelkünket: miért akarhat egy anya lányai számára, 18 éves korukig minden születésnapjukra üzeneteket rögzíteni, vagyis miért akarja szegény gyerekeit a sírból is hosszú éveken át kísérteni? Ha oly boldog a házassága (mint azt a film mutatja), miért akar minden áron egy (bármilyen) férfival szerelembe esni még halála előtt? Miért támad az a morbid ötlete, hogy maga hozza össze férjét a leendő második feleségével? És egyáltalán, miért nem őszinte szeretteivel a betegségét illetően, hogy azokat ne érje majd váratlanul a csapás?

Persze eme kételyeinket akár a film pozitív hozadékaként is értékelhetjük: a halál, és főként a saját halál olyan dolog, mely természeténél fogva nehezen elképzelhető, s bizonnyal a legfurcsább dolgokat hozná ki belőlünk is…

A film tagadhatatlan erénye viszont a sok remek színészi alakítás, melyek a mégoly megkérdőjelezhető történet és a néhol túlzottan is hatásvadászra vett rendezés ellenére is működésben tartják a filmet.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2004/09 58-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1804