|
Év
1980/június
|
Zsugán István: A filmnyelvi kísérletektől az új-narrativitásig Beszélgetés Bódy Gáborral a Nárcisz és Psyché készítése közben
Faragó Vilmos: Kócsag jelenti Kojak Budapesten
Kézdi-Kovács Zsolt: Filmes és mozis Georg Höllering (1898–1980)
VITA
Lázár István: Czink Bélának van arca Vita filmjelenségekről – s még valamiről
Galsai Pongrác: Lázár Istvánnal...
Csala Károly: Ki mondta, hogy nincs arca...
Hegedűs Zoltán: Felelet nincs Talán az ördög
Almási Miklós: „Aki ezt olvassa, hüje” American Graffiti
Béládi Miklós: Valamiért, valami mellett, valami ellen Filmstúdiók: számvetés és önértékelés III.
FESZTIVÁL
Székely Gabriella: Derűs családi katasztrófák Dusanbe
Bikácsy Gergely: A képzelet igazsága Lille
Bikácsy Gergely: A született szemüveges Annie Hall
N. N.: Woody Allen filmjei
Molnár Gál Péter: Buster Keaton, Beckett bohóca
Robinson David: Mozi-isten Indiában
Hegyi Gyula: „Kultúrát istállóban nem terjeszthetünk”
LÁTTUK MÉG
Veress József: Ászja
Kulcsár Mária: Kicsi a kocsi, de erős
Nagy András: Hajadon feleség
Kulcsár Mária: Anton, a varázsló
Bognár Éva: Halló, Kecskeszakáll!
Hegedűs Tibor: A csendestárs
Schéry András: Világvége közös ágyunkban
Koltai Ágnes: Az egyik énekel, a másik nem
Hegyi Gyula: Gyermekkorom kenyere
Harmat György: Egy másik férfi és egy másik nő
Józsa György Gábor: Szekfű vodkával
TELEVÍZÓ
Csala Károly: Az „életszerűség” – és ami előtte van A televízió és a dokumentumjátékfilm
Berkes Erzsébet: Litera-túra a képernyőn Irodalmi barangolások
Ökrös László: Tévét néznek a tévében Adáshiba
Kerényi Mária: A látvány: varázslat Beszélgetés Balassa Sándorral
TÉVÉMOZI
Molnár Gál Péter: Iszákosok utcája
Molnár Gál Péter: Szakadék
Zalán Vince: Amerikai anzix
TELEVÍZÓ
Gambetti Giacomo: Pártok, csatornák, jogszabályok Az olasz televízió
KÖNYV
Beke László: „...Van saját Moholy-Nagy örökségünk”
Máriássy Judit: Filmszínészek?
Bádonfai Gábor: Olasz kismonográfia – magyar rendezőről
POSTA
N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz
|
|
|
|
|
|
|
MoziPompon klubHuber Zoltán
Poms – amerikai, 2019. Rendezte: Zara Hayes. Írta: Shane
Atkinson és Zara Hayes. Kép: Tim Orr. Zene: Deborah Lurie. Szereplők: Diane
Keaton (Martha), Jacki Weaver (Sheryl), Celia Weston (Vicki), Alisha Boe
(Chloe), Pam Grier (Olive). Gyártó: Rose Pictures / Mad As Birds /
Entertainment One. Forgalmazó:
Szinkronizált. 91 perc.
Miközben a tinédzserek zsebpénzére hajtó komédiák egyre
érettebben kezelik a célközönségüket, a nyugdíjakra utazó geronto-vígjátékok Másnaposok-átiratoktól (Last Vegas), altáji bohózatokig (Nagyfater elszabadul) mintha
kételkednének az idősebb korosztály magasabb szellemi képességeiben. A
pomponlány-egyletet alapító hetven pluszos hölgyek filmje is olyan, mint amikor
valaki idegesítően lassan, kínosan artikulálva beszél egy nyálbuborékos
aggastyánhoz.
A dokumentumfilmezés felől érkező brit Zara Hayes megrázó
tényfeltáró alkotásaival ellentétben (Clothes
to Die For, Secrets in the Mist) ezúttal látványosan kerüli a mélyebb
vizeket, pedig magában a sztoriban bőven lenne potenciál. A napfényes nyugdíjas
otthon disztópikus börtönkomplexumokat idéző szeniorgettója legalább annyira
izgalmas lehetne, mint az idő formálta női test Hollywood környékén még mindig
tabuként kezelt kérdésköre. A sportfilmes klisékből és közhelyes
életbölcsességekből ácsolt film azonban épp csak a felszínen karolja az
időskori szexualitás és a társadalmi mellőzöttség nagyon is fontos problémáit.
Ha a szereplők egy-egy rázósabb témáról kezdenek beszélni, hirtelen váltással
azonnal visszaterelnek minket a kiszámítható panelek és harmatgyenge poénok
fertőtlenítőszagú purgatóriumába. Hiába a gagyit is méltósággal viselő Diane
Keaton vagy a mindig imádnivaló Jacki Weaver: nem a kiváló színészgárdán múlik,
hogy vészesen alulírt figurákba csak pillanatokra sikerül életet lehelni. A
forgatás ellenben láthatóan remek hangulatban telt, ami egy-egy pillanatra a
nézőre is átragad – ha másért nem is érte meg elkészíteni a filmet, legalább a
színésznők együtt dolgozhattak. Az egy másik, jóval messzebbre vezető probléma,
hogy ennél a forgatókönyvnél sokkal jobbat érdemeltek volna.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 0 átlag: - |
|
|
|
|