|
Év
1980/június
|
Zsugán István: A filmnyelvi kísérletektől az új-narrativitásig Beszélgetés Bódy Gáborral a Nárcisz és Psyché készítése közben
Faragó Vilmos: Kócsag jelenti Kojak Budapesten
Kézdi-Kovács Zsolt: Filmes és mozis Georg Höllering (1898–1980)
VITA
Lázár István: Czink Bélának van arca Vita filmjelenségekről – s még valamiről
Galsai Pongrác: Lázár Istvánnal...
Csala Károly: Ki mondta, hogy nincs arca...
Hegedűs Zoltán: Felelet nincs Talán az ördög
Almási Miklós: „Aki ezt olvassa, hüje” American Graffiti
Béládi Miklós: Valamiért, valami mellett, valami ellen Filmstúdiók: számvetés és önértékelés III.
FESZTIVÁL
Székely Gabriella: Derűs családi katasztrófák Dusanbe
Bikácsy Gergely: A képzelet igazsága Lille
Bikácsy Gergely: A született szemüveges Annie Hall
N. N.: Woody Allen filmjei
Molnár Gál Péter: Buster Keaton, Beckett bohóca
Robinson David: Mozi-isten Indiában
Hegyi Gyula: „Kultúrát istállóban nem terjeszthetünk”
LÁTTUK MÉG
Veress József: Ászja
Kulcsár Mária: Kicsi a kocsi, de erős
Nagy András: Hajadon feleség
Kulcsár Mária: Anton, a varázsló
Bognár Éva: Halló, Kecskeszakáll!
Hegedűs Tibor: A csendestárs
Schéry András: Világvége közös ágyunkban
Koltai Ágnes: Az egyik énekel, a másik nem
Hegyi Gyula: Gyermekkorom kenyere
Harmat György: Egy másik férfi és egy másik nő
Józsa György Gábor: Szekfű vodkával
TELEVÍZÓ
Csala Károly: Az „életszerűség” – és ami előtte van A televízió és a dokumentumjátékfilm
Berkes Erzsébet: Litera-túra a képernyőn Irodalmi barangolások
Ökrös László: Tévét néznek a tévében Adáshiba
Kerényi Mária: A látvány: varázslat Beszélgetés Balassa Sándorral
TÉVÉMOZI
Molnár Gál Péter: Iszákosok utcája
Molnár Gál Péter: Szakadék
Zalán Vince: Amerikai anzix
TELEVÍZÓ
Gambetti Giacomo: Pártok, csatornák, jogszabályok Az olasz televízió
KÖNYV
Beke László: „...Van saját Moholy-Nagy örökségünk”
Máriássy Judit: Filmszínészek?
Bádonfai Gábor: Olasz kismonográfia – magyar rendezőről
POSTA
N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz
|
|
|
|
|
|
|
MoziFloridai álomVarró Attila
The Florida Project –
amerikai, 2017. Rendezte és írta: Sean Baker. Kép: Alexis Zabe. Zene: Lorne
Balfe. Szereplők: Brooklynn Prince (Moonee), Bria Vinaite (Halley), Willem
Dafoe (Hicks), Valerie Cotto (Jancey). Gyártó: June Pictures. Forgalmazó: ADS
Service. Feliratos. 109 perc.
Míg első hullámuk idején
a neorealizmusok különösen vonzódtak a szegény sorsú lurkókhoz a De Sica-filmektől
(Fiúk a rács mögött, Biciklitolvajok),
a mexikói Elhagyottakon át az
Apu-trilógiáig, a kortárs amerikai rögvaló-drámák szívesebben helyeznek fókuszukba
fruskákat, ezzel is hatványozva a peremlét kiszolgáltatottságát és kíméletlenségét,
legyen szó túlsúlyos fekete gimnazistáról (Precious),
tini országúti nomádról (American Honey)
vagy hurrikánsújtott hatévesről (A messzi
dél vadjai). A marginális Amerika elhivatott low-budget krónikását jelentő Sean Baker két férfihősű
gettó-odüsszeia után (Take Out, Prince of
Broadway) ugyancsak gender-nézőpontot váltott, kameráját a női szexmunkások
többszörösen kizsákmányolt életére irányítva. A Starlet pótanyára találó pornósztárocskája és a Tangerine transzvesztita prostipárosa
után az idei kettős portré tárgyai az orlandói Disneyworld árnyékában strichelő
leányanya és hétéves csemetéje – a családi kapcsolat felszíne alatt azonban holmi
tanulságos fejlődéstörténet helyett inkább két kiskorú öribarinő lazán epizodikus
meséje pereg, akik egyformán védtelenül, felelőtlenül és öntörvényű életörömmel
próbálják átvészelni a nyomor napi traumáit.
Baker ezúttal is minden
ítélkezéstől mentesen kezeli hőseit, noha nem csupán életművében, de a
közelmúlt amerikai művészfilm-termésében sem akad példa a Floridai álom infantilis anyafigurájánál ellenszenvesebb nőalakra. Korábbi
brutál-dokumentarista stílusánál árnyaltabb, rugalmasabb formanyelve és a
választott szereplőkhöz precízen igazodó nézőpontok segítségével az író-rendező
stabilan és lenyűgöző hitelességgel tartja szerzői pozícióját (egészen a mesebeli
utolsó kocsizásig) – sem túl közel, sem túl távol, végig a szentimentalizálás
Szküllája és a kritika Kharübdisze között. Mintha éppen ezt a direktori hozzáállást
testesítené meg az – életmű első hollywoodi sztárja által alakított –
motelvezető (Baker mindig sajátgyűjtésű amatőrökkel dolgozik), aki botcsinálta
problémamegoldóként és érzékeny rezonőrként követi a partvonalról a hanyatló Magic
Castle sokszínű lakóinak életét: hol megvédi szeretett különceit a külvilág
támadásaitól és saját főnökétől, hol a háttérből támogatja-terelgeti őket, hol pedig
korlátait, tehetetlenségét beismerve maga is vereséget szenved velük.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 1 átlag: 9 |
|
|
|
|