KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/június
• Zsugán István: A filmnyelvi kísérletektől az új-narrativitásig Beszélgetés Bódy Gáborral a Nárcisz és Psyché készítése közben
• Faragó Vilmos: Kócsag jelenti Kojak Budapesten
• Kézdi-Kovács Zsolt: Filmes és mozis Georg Höllering (1898–1980)
VITA
• Lázár István: Czink Bélának van arca Vita filmjelenségekről – s még valamiről
• Galsai Pongrác: Lázár Istvánnal...
• Csala Károly: Ki mondta, hogy nincs arca...

• Hegedűs Zoltán: Felelet nincs Talán az ördög
• Almási Miklós: „Aki ezt olvassa, hüje” American Graffiti
• Béládi Miklós: Valamiért, valami mellett, valami ellen Filmstúdiók: számvetés és önértékelés III.
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Derűs családi katasztrófák Dusanbe
• Bikácsy Gergely: A képzelet igazsága Lille

• Bikácsy Gergely: A született szemüveges Annie Hall
• N. N.: Woody Allen filmjei
• Molnár Gál Péter: Buster Keaton, Beckett bohóca
• Robinson David: Mozi-isten Indiában
• Hegyi Gyula: „Kultúrát istállóban nem terjeszthetünk”
LÁTTUK MÉG
• Veress József: Ászja
• Kulcsár Mária: Kicsi a kocsi, de erős
• Nagy András: Hajadon feleség
• Kulcsár Mária: Anton, a varázsló
• Bognár Éva: Halló, Kecskeszakáll!
• Hegedűs Tibor: A csendestárs
• Schéry András: Világvége közös ágyunkban
• Koltai Ágnes: Az egyik énekel, a másik nem
• Hegyi Gyula: Gyermekkorom kenyere
• Harmat György: Egy másik férfi és egy másik nő
• Józsa György Gábor: Szekfű vodkával
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Az „életszerűség” – és ami előtte van A televízió és a dokumentumjátékfilm
• Berkes Erzsébet: Litera-túra a képernyőn Irodalmi barangolások
• Ökrös László: Tévét néznek a tévében Adáshiba
• Kerényi Mária: A látvány: varázslat Beszélgetés Balassa Sándorral
TÉVÉMOZI
• Molnár Gál Péter: Iszákosok utcája
• Molnár Gál Péter: Szakadék
• Zalán Vince: Amerikai anzix
TELEVÍZÓ
• Gambetti Giacomo: Pártok, csatornák, jogszabályok Az olasz televízió
KÖNYV
• Beke László: „...Van saját Moholy-Nagy örökségünk”
• Máriássy Judit: Filmszínészek?
• Bádonfai Gábor: Olasz kismonográfia – magyar rendezőről
POSTA
• N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Papírmozi

Papírmozi

Bayer Antal

Nagyon nagy vállalkozás

Logikus lenne azt gondolnunk, hogy az elmúlt 10-15 év szuperhősös filmdömpingjének a hatása lecsapódik a képregénypiacon is. Hiszen ugyanazokról a figurákról van szó, nem egyszer pont ugyanazokról a történetekről, ugyanazokban a képzelt univerzumokban.

A valóság azonban messze nem ilyen egyszerű, és erről az eddigi próbálkozók, az ADOC-Semic, a Panini, a Képes Kiadó, a Cartaphilus egykori, és főként a Kingpin kiadó mai munkatársai kötetnyit tudnának mesélni. A népszerűbb szuperhősös filmeket csak a mozikban százezrek nézik meg, a tévében milliós a nagyságrend. A képregényfüzetek és -kötetek ezzel szemben alig pár ezres példányszámot érnek el, és ezen nem sokat változtat a legsikeresebb Pókember, Batman vagy Bosszúállók bemutató sem.

Természetesen az sem mindegy, hogy melyik szuperhősről van szó. A Watchmen-képregényt megelőzte a híre, ennek köszönhetően szépen fogyott, amikor a filmbemutatóhoz időzítve megjelent, ám ugyanez a kiadó alaposan megbánta, hogy szintén a mozihoz igazodva kihozott egy Zöld Lámpás-képregényt. Nem véletlen az sem, hogy önálló Superman-képregény kiadásával bő húsz éve nem kísérletezett senki idehaza.

Az imént felsorolt kiadók közül volt, amelyik csődbe ment, volt, amelyik kivonult Magyarországról, és volt, amelyik csak leépítette (szuperhősös) képregényes részlegét. A Kingpin azonban tudatosan, kitartóan építkezik, és immár öt éve biztosítja a hazai rajongók Marvel- és DC-dózisát az újságárusoknál, havi két-három füzettel, a vastagabb fajtából.

Nem sokkal karácsony előtt bombaként robbant a képregényes berkekben a hír: a brit Eaglemoss Magyarországon is elkezdi a DC Comics Nagy Képregénygyűjtemény kiadását. 60 kötetet terveznek, kéthetenkénti megjelenéssel, részben előfizetéses alapon, részben újságos terjesztéssel.

Az Eaglemoss nem teljesen ismeretlen nálunk, pár évvel ezelőtt képregényes ólomfigurákkal próbálkozott, ám az a sorozat nem ment végig, mert a kezdeti lelkesedés jelentősen alábbhagyott. Ma még nem tudni, hogy ezúttal nagyobb sikerrel járnak-e, de az biztos, hogy minden követ megmozgatnak: a szép színes, keménytáblás, 200 oldalas kötetek jóval több helyen kaphatók, mint más képregények, még a korábban bevehetetlennek tűnő szupermarketekben is, és igen komoly tévés reklámkampány támogatja az akciót.

A lapzártáig megjelent három kötetről és a bónuszokról eddig nagyrészt pozitívak a visszajelzések. Igaz, a kiadó közlése szerint minden várakozását meghaladó érdeklődésben komoly szerepet játszhatott a roppant kedvezményes bevezető ár, de a képregényes fórumokon is az elégedettség hangjai az erősebbek.

A finnyásabb gyűjtőknek azért vannak – nem alaptalan – kifogásaik is. A sorozat azzal a Hush című Batman-történettel kezdődik, amely tíz évvel ezelőtt már megjelent magyarul, a negyediknek várható rész pedig mindössze három éve. Ez mindenképpen arra utal, hogy a kiadó aligha végzett előzetes felmérést, piackutatást, és egyszerűen ugyanazt a sorrendet tartja, mint más országokban. Annak sem örül mindenki, hogy az új kiadáshoz új fordítás párosul. Sokan szóvá tették a kisebb nyelvtani hibákat, figyelmetlenségeket, tévedéseket (ami nekem, mint az eredeti fordítás elkövetőjének, akár jól is eshetne). Előfordultak terjesztési gikszerek is, így néhány városból jelezték, hogy a képregényhez kapott kísérőanyag nem magyar, hanem cseh nyelvű – az Eaglemoss egyszerre indította a két változatot, és a választott nyomdában feltehetően nem tudnak sem magyarul, sem csehül.

Bár a példányszámról pontos információnk nincs, a széles körű terjesztésből kikövetkeztethető, hogy itt bizony akár tízezres nagyságrendről is szó lehet. Amiből pedig azonnal arra lehet gondolni, hogy a kiadó kifejezetten a szuperhősöket inkább moziból-tévéből ismerő réteget igyekszik becserkészni. Márpedig ők elég sokan vannak. Az animés-gamer rendezvényeken ma már szinte mindenki számára kötelező beöltözésnél tapasztaljuk, hogy a cosplayerek nagy része egyetlen olyan képregényt sem olvasott, amelynek választott karaktere a főhőse, csak filmen látta.

Az igazság pillanata áprilisban fog eljönni, akkorra kell ugyanis az Eaglemossnak eldöntenie, hogy a hét biztosra beígért kötet (három Batman, egy Superman, egy Superman és Batman, két Igazság Ligája) eladásai indokolják-e a folytatást. Ha igen, lehet, hogy végre valami komolyan megmozdult a hazai képregényes piacon.

DC Comics Nagy Képregénygyűjtemény. Színes, keménytáblás, kb. 200 oldalas kötetek. Kiadó: Eaglemoss.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2017/03 64-64. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13124