|
Év
1980/június
|
Zsugán István: A filmnyelvi kísérletektől az új-narrativitásig Beszélgetés Bódy Gáborral a Nárcisz és Psyché készítése közben
Faragó Vilmos: Kócsag jelenti Kojak Budapesten
Kézdi-Kovács Zsolt: Filmes és mozis Georg Höllering (1898–1980)
VITA
Lázár István: Czink Bélának van arca Vita filmjelenségekről – s még valamiről
Galsai Pongrác: Lázár Istvánnal...
Csala Károly: Ki mondta, hogy nincs arca...
Hegedűs Zoltán: Felelet nincs Talán az ördög
Almási Miklós: „Aki ezt olvassa, hüje” American Graffiti
Béládi Miklós: Valamiért, valami mellett, valami ellen Filmstúdiók: számvetés és önértékelés III.
FESZTIVÁL
Székely Gabriella: Derűs családi katasztrófák Dusanbe
Bikácsy Gergely: A képzelet igazsága Lille
Bikácsy Gergely: A született szemüveges Annie Hall
N. N.: Woody Allen filmjei
Molnár Gál Péter: Buster Keaton, Beckett bohóca
Robinson David: Mozi-isten Indiában
Hegyi Gyula: „Kultúrát istállóban nem terjeszthetünk”
LÁTTUK MÉG
Veress József: Ászja
Kulcsár Mária: Kicsi a kocsi, de erős
Nagy András: Hajadon feleség
Kulcsár Mária: Anton, a varázsló
Bognár Éva: Halló, Kecskeszakáll!
Hegedűs Tibor: A csendestárs
Schéry András: Világvége közös ágyunkban
Koltai Ágnes: Az egyik énekel, a másik nem
Hegyi Gyula: Gyermekkorom kenyere
Harmat György: Egy másik férfi és egy másik nő
Józsa György Gábor: Szekfű vodkával
TELEVÍZÓ
Csala Károly: Az „életszerűség” – és ami előtte van A televízió és a dokumentumjátékfilm
Berkes Erzsébet: Litera-túra a képernyőn Irodalmi barangolások
Ökrös László: Tévét néznek a tévében Adáshiba
Kerényi Mária: A látvány: varázslat Beszélgetés Balassa Sándorral
TÉVÉMOZI
Molnár Gál Péter: Iszákosok utcája
Molnár Gál Péter: Szakadék
Zalán Vince: Amerikai anzix
TELEVÍZÓ
Gambetti Giacomo: Pártok, csatornák, jogszabályok Az olasz televízió
KÖNYV
Beke László: „...Van saját Moholy-Nagy örökségünk”
Máriássy Judit: Filmszínészek?
Bádonfai Gábor: Olasz kismonográfia – magyar rendezőről
POSTA
N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz
|
|
|
|
|
|
|
MoziJokerKránicz Bence
Wild Card – amerikai, 2015. Rendezte: Simon West. Írta: William Goldman. Kép: Shelly Johnson. Zene: Dario Marianelli. Szereplők: Jason Statham (Wild), Stanley Tucci (Baby), Sofía Vergara (DD), Milo Ventimiglia (Danny), Anne Heche (Roxy). Gyártó: Current Entertainment / Quad Films / Lionsgate / SJ Heat Productions. Forgalmazó: Big Bang Média. Feliratos. 100 perc.
Napjaink első számú akciósztárja évek óta
feszegeti óvatosan a ráragadt imázs határait. Minden Feláldozhatók-epizódra jut egy Kolibri-kód,
a soros Szállító-menetre egy Parker vagy A mestergyilkos, ahol a keményöklű hős többet mereng fonák
helyzetén, hiszen ki örülne annak, ha csupán eszközként tartják számon? Ebbe a
sorba illeszkedik a Joker is, amely
középszerűsége ellenére az intelligensebb Jason Statham-filmek táborát
gyarapítja. Kétség sem fér hozzá, hogy a brutálisan megkínzott barátnéját
megsegítő Nick Wild ezúttal is a megfelelő ember a megfelelő feladatra, ám
Statham nem először mutat rá: a legtufább verőlegénynek is lehetnek érzései.
A
túlpörgetett akciószériákhoz képest kimértnek ható, régi vágású megközelítésért
a Parkerhez vagy A mestergyilkoshoz hasonlóan az alapanyagként használt történet
évjárata szavatol. Az élő legendaként számon tartott író, William Goldman (Butch Cassidy és a Sundance kölyök, Az elnök emberei) maga írta filmre saját
1985-ös regényét, immár másodszor – húsz éve Burt Reynolds bújt a
szerencsejáték-függőségével birkózó testőr bőrébe. Goldman megtartja a
világfájdalmas, elvágyódó főhős noir-árnyalatait, de Reynolds lakonikus
nyugalmával ellentétben Statham figurája folyton robbanni készül. Ezt a belső
feszültséget a színészt harmadik alkalommal rendező Simon West klipszerű
montázsszekvenciákkal és a kulcsjelenetek időfelbontásos szerkezetével húzza
alá. Így aligha meglepő, hogy amíg elődje pusztán a szavak erejével
ártalmatlanítja a rátámadó, torz lelkű maffiacsemetét, addig az idei verzió
Nickje végül sutba dobja az emberélet megkímélésére vonatkozó elveit, és a
hard-boiled hagyományokból táplálkozó krimi méltóságteljes nyomozója haragvó
ösztönlénnyé alakul. Ez az ár, amit Statham hőseinek rendre meg kell hozniuk,
hogy állva maradjanak a kortárs akciófilmek veterán erősemberei, távol-keleti
harcosai vagy épp mozikarriert építő pankrátorai között.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 107 átlag: 5.45 |
|
|
|
|