|
Év
1980/június
|
Zsugán István: A filmnyelvi kísérletektől az új-narrativitásig Beszélgetés Bódy Gáborral a Nárcisz és Psyché készítése közben
Faragó Vilmos: Kócsag jelenti Kojak Budapesten
Kézdi-Kovács Zsolt: Filmes és mozis Georg Höllering (1898–1980)
VITA
Lázár István: Czink Bélának van arca Vita filmjelenségekről – s még valamiről
Galsai Pongrác: Lázár Istvánnal...
Csala Károly: Ki mondta, hogy nincs arca...
Hegedűs Zoltán: Felelet nincs Talán az ördög
Almási Miklós: „Aki ezt olvassa, hüje” American Graffiti
Béládi Miklós: Valamiért, valami mellett, valami ellen Filmstúdiók: számvetés és önértékelés III.
FESZTIVÁL
Székely Gabriella: Derűs családi katasztrófák Dusanbe
Bikácsy Gergely: A képzelet igazsága Lille
Bikácsy Gergely: A született szemüveges Annie Hall
N. N.: Woody Allen filmjei
Molnár Gál Péter: Buster Keaton, Beckett bohóca
Robinson David: Mozi-isten Indiában
Hegyi Gyula: „Kultúrát istállóban nem terjeszthetünk”
LÁTTUK MÉG
Veress József: Ászja
Kulcsár Mária: Kicsi a kocsi, de erős
Nagy András: Hajadon feleség
Kulcsár Mária: Anton, a varázsló
Bognár Éva: Halló, Kecskeszakáll!
Hegedűs Tibor: A csendestárs
Schéry András: Világvége közös ágyunkban
Koltai Ágnes: Az egyik énekel, a másik nem
Hegyi Gyula: Gyermekkorom kenyere
Harmat György: Egy másik férfi és egy másik nő
Józsa György Gábor: Szekfű vodkával
TELEVÍZÓ
Csala Károly: Az „életszerűség” – és ami előtte van A televízió és a dokumentumjátékfilm
Berkes Erzsébet: Litera-túra a képernyőn Irodalmi barangolások
Ökrös László: Tévét néznek a tévében Adáshiba
Kerényi Mária: A látvány: varázslat Beszélgetés Balassa Sándorral
TÉVÉMOZI
Molnár Gál Péter: Iszákosok utcája
Molnár Gál Péter: Szakadék
Zalán Vince: Amerikai anzix
TELEVÍZÓ
Gambetti Giacomo: Pártok, csatornák, jogszabályok Az olasz televízió
KÖNYV
Beke László: „...Van saját Moholy-Nagy örökségünk”
Máriássy Judit: Filmszínészek?
Bádonfai Gábor: Olasz kismonográfia – magyar rendezőről
POSTA
N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz
|
|
|
|
|
|
|
MoziA vihar magjaKovács Marcell
Into the Storm, amerikai, 2014. Rendezte: Steven Quale. Írta: John Swetnam. Kép: Brian Pearson. Zene: Brian Tyler.
Szereplők: Richard Armitage (Gery), Sarah Wayne Callies (Allison), Matt Walsh (Trey), Max
Deacon (Donnie). Gyártó: Broken Road Productions/New Line Cinema/Village
Roadshow Pictures. Forgalmazó: InterCom. Szinkronizált. 89 perc.
Mi lehet
durvább egy tornádónál? Sok tornádó, főleg, ha mind az iskola felé tart. A vihar magja B-kategóriás kisvárosi
katasztrófafilm, szerény lehetőségeihez mérten azzal igyekszik felhívni magára
a látvány-fetisiszta közönség figyelmét, hogy sűrű egymásutánban szórja az
égből a vihartölcséreket. Minimalizálja a történetet, és a többnyire szépen
animált tornádófelhőkre koncentrál, természetesen szigorúan 2D-ben. Támad
jobbról-balról a forgószél, miközben az évzáróról meglógó gyerekeket a
rettenthetetlen apuka próbálja kimenekíteni az életveszélyből. Mintha a Cápa 2 sztoriját hasznosítanák újra, és
a dramaturgia is inkább szörny-horrort idéz, mint katasztrófafilmet. Az
előzmények aprólékos bemutatása, majd a következmények kezelésének izgalmas
tálalása helyett itt folyamatos kataklizmának lehetünk tanúi, ahogy a
vihartölcsérek gigantikus szörnyekként támadják hőseinket.
A hangvétel érzelmes-komoly, a humort a helyi Beavis és
Butt-head páros hivatott képviselni, két botcsinálta sufni-kaszkadőr, akik
annyira komolytalanok, hogy még a vihar sem tud ártani nekik. Nem mindenki
ilyen szerencsés. A Twister viharvadászainak
mai megfelelői brutális high-tech
felszerelésükkel megrendelésre üldözik a tornádót, de szenvedélyük a régi. A
film igazi erénye, hogy egy pillanatig velünk is képes elhitetni: a vihar
magjában ott sűrűsödik a világmindenség lényege, amit ha megtapasztaltunk, a
mindentudók nyugalmával ölelhetjük keblünkre a halált.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 317 átlag: 5.57 |
|
|
|
|