KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/június
• Zsugán István: A filmnyelvi kísérletektől az új-narrativitásig Beszélgetés Bódy Gáborral a Nárcisz és Psyché készítése közben
• Faragó Vilmos: Kócsag jelenti Kojak Budapesten
• Kézdi-Kovács Zsolt: Filmes és mozis Georg Höllering (1898–1980)
VITA
• Lázár István: Czink Bélának van arca Vita filmjelenségekről – s még valamiről
• Galsai Pongrác: Lázár Istvánnal...
• Csala Károly: Ki mondta, hogy nincs arca...

• Hegedűs Zoltán: Felelet nincs Talán az ördög
• Almási Miklós: „Aki ezt olvassa, hüje” American Graffiti
• Béládi Miklós: Valamiért, valami mellett, valami ellen Filmstúdiók: számvetés és önértékelés III.
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Derűs családi katasztrófák Dusanbe
• Bikácsy Gergely: A képzelet igazsága Lille

• Bikácsy Gergely: A született szemüveges Annie Hall
• N. N.: Woody Allen filmjei
• Molnár Gál Péter: Buster Keaton, Beckett bohóca
• Robinson David: Mozi-isten Indiában
• Hegyi Gyula: „Kultúrát istállóban nem terjeszthetünk”
LÁTTUK MÉG
• Veress József: Ászja
• Kulcsár Mária: Kicsi a kocsi, de erős
• Nagy András: Hajadon feleség
• Kulcsár Mária: Anton, a varázsló
• Bognár Éva: Halló, Kecskeszakáll!
• Hegedűs Tibor: A csendestárs
• Schéry András: Világvége közös ágyunkban
• Koltai Ágnes: Az egyik énekel, a másik nem
• Hegyi Gyula: Gyermekkorom kenyere
• Harmat György: Egy másik férfi és egy másik nő
• Józsa György Gábor: Szekfű vodkával
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Az „életszerűség” – és ami előtte van A televízió és a dokumentumjátékfilm
• Berkes Erzsébet: Litera-túra a képernyőn Irodalmi barangolások
• Ökrös László: Tévét néznek a tévében Adáshiba
• Kerényi Mária: A látvány: varázslat Beszélgetés Balassa Sándorral
TÉVÉMOZI
• Molnár Gál Péter: Iszákosok utcája
• Molnár Gál Péter: Szakadék
• Zalán Vince: Amerikai anzix
TELEVÍZÓ
• Gambetti Giacomo: Pártok, csatornák, jogszabályok Az olasz televízió
KÖNYV
• Beke László: „...Van saját Moholy-Nagy örökségünk”
• Máriássy Judit: Filmszínészek?
• Bádonfai Gábor: Olasz kismonográfia – magyar rendezőről
POSTA
• N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

A vihar magja

Kovács Marcell

Into the Storm, amerikai, 2014. Rendezte: Steven Quale. Írta: John Swetnam. Kép: Brian Pearson. Zene: Brian Tyler. Szereplők: Richard Armitage (Gery), Sarah Wayne Callies (Allison), Matt Walsh (Trey), Max Deacon (Donnie). Gyártó: Broken Road Productions/New Line Cinema/Village Roadshow Pictures. Forgalmazó: InterCom. Szinkronizált. 89 perc.

 

Mi lehet durvább egy tornádónál? Sok tornádó, főleg, ha mind az iskola felé tart. A vihar magja B-kategóriás kisvárosi katasztrófafilm, szerény lehetőségeihez mérten azzal igyekszik felhívni magára a látvány-fetisiszta közönség figyelmét, hogy sűrű egymásutánban szórja az égből a vihartölcséreket. Minimalizálja a történetet, és a többnyire szépen animált tornádófelhőkre koncentrál, természetesen szigorúan 2D-ben. Támad jobbról-balról a forgószél, miközben az évzáróról meglógó gyerekeket a rettenthetetlen apuka próbálja kimenekíteni az életveszélyből. Mintha a Cápa 2 sztoriját hasznosítanák újra, és a dramaturgia is inkább szörny-horrort idéz, mint katasztrófafilmet. Az előzmények aprólékos bemutatása, majd a következmények kezelésének izgalmas tálalása helyett itt folyamatos kataklizmának lehetünk tanúi, ahogy a vihartölcsérek gigantikus szörnyekként támadják hőseinket.

A hangvétel érzelmes-komoly, a humort a helyi Beavis és Butt-head páros hivatott képviselni, két botcsinálta sufni-kaszkadőr, akik annyira komolytalanok, hogy még a vihar sem tud ártani nekik. Nem mindenki ilyen szerencsés. A Twister viharvadászainak mai megfelelői brutális high-tech felszerelésükkel megrendelésre üldözik a tornádót, de szenvedélyük a régi. A film igazi erénye, hogy egy pillanatig velünk is képes elhitetni: a vihar magjában ott sűrűsödik a világmindenség lényege, amit ha megtapasztaltunk, a mindentudók nyugalmával ölelhetjük keblünkre a halált.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2014/09 61-61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11769