KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/június
• Zsugán István: A filmnyelvi kísérletektől az új-narrativitásig Beszélgetés Bódy Gáborral a Nárcisz és Psyché készítése közben
• Faragó Vilmos: Kócsag jelenti Kojak Budapesten
• Kézdi-Kovács Zsolt: Filmes és mozis Georg Höllering (1898–1980)
VITA
• Lázár István: Czink Bélának van arca Vita filmjelenségekről – s még valamiről
• Galsai Pongrác: Lázár Istvánnal...
• Csala Károly: Ki mondta, hogy nincs arca...

• Hegedűs Zoltán: Felelet nincs Talán az ördög
• Almási Miklós: „Aki ezt olvassa, hüje” American Graffiti
• Béládi Miklós: Valamiért, valami mellett, valami ellen Filmstúdiók: számvetés és önértékelés III.
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Derűs családi katasztrófák Dusanbe
• Bikácsy Gergely: A képzelet igazsága Lille

• Bikácsy Gergely: A született szemüveges Annie Hall
• N. N.: Woody Allen filmjei
• Molnár Gál Péter: Buster Keaton, Beckett bohóca
• Robinson David: Mozi-isten Indiában
• Hegyi Gyula: „Kultúrát istállóban nem terjeszthetünk”
LÁTTUK MÉG
• Veress József: Ászja
• Kulcsár Mária: Kicsi a kocsi, de erős
• Nagy András: Hajadon feleség
• Kulcsár Mária: Anton, a varázsló
• Bognár Éva: Halló, Kecskeszakáll!
• Hegedűs Tibor: A csendestárs
• Schéry András: Világvége közös ágyunkban
• Koltai Ágnes: Az egyik énekel, a másik nem
• Hegyi Gyula: Gyermekkorom kenyere
• Harmat György: Egy másik férfi és egy másik nő
• Józsa György Gábor: Szekfű vodkával
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Az „életszerűség” – és ami előtte van A televízió és a dokumentumjátékfilm
• Berkes Erzsébet: Litera-túra a képernyőn Irodalmi barangolások
• Ökrös László: Tévét néznek a tévében Adáshiba
• Kerényi Mária: A látvány: varázslat Beszélgetés Balassa Sándorral
TÉVÉMOZI
• Molnár Gál Péter: Iszákosok utcája
• Molnár Gál Péter: Szakadék
• Zalán Vince: Amerikai anzix
TELEVÍZÓ
• Gambetti Giacomo: Pártok, csatornák, jogszabályok Az olasz televízió
KÖNYV
• Beke László: „...Van saját Moholy-Nagy örökségünk”
• Máriássy Judit: Filmszínészek?
• Bádonfai Gábor: Olasz kismonográfia – magyar rendezőről
POSTA
• N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

A vérdíj

Sepsi László

Perriers Bounty – angol–ír, 2009. Rendezte: Ian Fitzgibbon. Szereplők: Cillian Murphy, Brendan Gleeson, Jim Broadbent. Forgalmazó: Ristretto. 88 perc.

Vonzódása a verbalitás kiemelt szerepéhez és az egymásba kuszálódó párhuzamos cselekményszálakhoz viszonylag korán filozófiai fordulatra determinálta az ezredforduló brit bűnfilm-hullámát. Guy Ritchie Revolverében vagy az Erőszakik abszurd egzisztencialista gengszterdrámájában az állandó szövegelés már nem a helyi színezetet hivatott erősíteni (mint még például a Blöffben történt), hanem permanens világértelmezési kísérlet, amelynek legfőbb célja, hogy a szakadatlan szövegfolyam valamiképp rendet vágjon a karikatúrába hajló figurák machinációiból és a rendre megvariált elbeszélésmódokból kibomló káoszban. Az itthon a tavalyi Titanicon debütált A vérdíj ezt receptet követi: közismert toposzon alapuló szüzséjét (piti ügyeskedő egy adósság miatt összetűzésbe kerül a helyi maffiafőnökkel és konfliktusuk felkavarja a nagyvárosi alvilágot) markáns véletlendramaturgia és a Gabriel Byrne hangján megszólaló Kaszás eszmefuttatásai teszik egyedivé, miközben a pikareszk hajszafilm élvezeti értékét megannyi bizarr mellékszereplő hivatott növelni. A tévérendezőként és színészként indult Ian Fitzgibbon ugyan komplex narratív szerkezetek felvázolása és fajsúlyos karakterdráma helyett csak egy stílusos ujjgyakorlatra vállalkozik (melynek legközelebbi rokona a nagyrészt szintén Brendan Gleesonra építő A guardista), a filozófiai töltetről azért nem mond le teljesen. Mi több, a Kaszásnak köszönhetően a lehető legautentikusabb forrásból értesülhetünk az események mögötti magasabbrendű cél mibenlétéről.

Extrák: semmi.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2012/04 62-62. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11039