KERESÉS

ARCHÍVUM/TARTALOM

LAPOZÓ

Év

1980/június

• Zsugán István: A filmnyelvi kísérletektől az új-narrativitásig Beszélgetés Bódy Gáborral a Nárcisz és Psyché készítése közben
• Faragó Vilmos: Kócsag jelenti Kojak Budapesten
• Kézdi-Kovács Zsolt: Filmes és mozis Georg Höllering (1898–1980)
VITA
• Lázár István: Czink Bélának van arca Vita filmjelenségekről – s még valamiről
• Galsai Pongrác: Lázár Istvánnal...
• Csala Károly: Ki mondta, hogy nincs arca...

• Hegedűs Zoltán: Felelet nincs Talán az ördög
• Almási Miklós: „Aki ezt olvassa, hüje” American Graffiti
• Béládi Miklós: Valamiért, valami mellett, valami ellen Filmstúdiók: számvetés és önértékelés III.
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Derűs családi katasztrófák Dusanbe
• Bikácsy Gergely: A képzelet igazsága Lille

• Bikácsy Gergely: A született szemüveges Annie Hall
• N. N.: Woody Allen filmjei
• Molnár Gál Péter: Buster Keaton, Beckett bohóca
• Robinson David: Mozi-isten Indiában
• Hegyi Gyula: „Kultúrát istállóban nem terjeszthetünk”
LÁTTUK MÉG
• Veress József: Ászja
• Kulcsár Mária: Kicsi a kocsi, de erős
• Nagy András: Hajadon feleség
• Kulcsár Mária: Anton, a varázsló
• Bognár Éva: Halló, Kecskeszakáll!
• Hegedűs Tibor: A csendestárs
• Schéry András: Világvége közös ágyunkban
• Koltai Ágnes: Az egyik énekel, a másik nem
• Hegyi Gyula: Gyermekkorom kenyere
• Harmat György: Egy másik férfi és egy másik nő
• Józsa György Gábor: Szekfű vodkával
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Az „életszerűség” – és ami előtte van A televízió és a dokumentumjátékfilm
• Berkes Erzsébet: Litera-túra a képernyőn Irodalmi barangolások
• Ökrös László: Tévét néznek a tévében Adáshiba
• Kerényi Mária: A látvány: varázslat Beszélgetés Balassa Sándorral
TÉVÉMOZI
• Molnár Gál Péter: Iszákosok utcája
• Molnár Gál Péter: Szakadék
• Zalán Vince: Amerikai anzix
TELEVÍZÓ
• Gambetti Giacomo: Pártok, csatornák, jogszabályok Az olasz televízió
KÖNYV
• Beke László: „...Van saját Moholy-Nagy örökségünk”
• Máriássy Judit: Filmszínészek?
• Bádonfai Gábor: Olasz kismonográfia – magyar rendezőről
POSTA
• N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz

bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez

DVD

Magasfrász

Varga Zoltán

High Anxiety – amerikai, 1977. Rendezte: Mel Brooks. Szereplők: Mel Brooks, Madeline Kahn, Cloris Leachman. Forgalmazó: Fantasy Film. 94 perc.

Alfred Hitchcock munkásságának imitációjával már a mester életében is számosan próbálkoztak (mint például a kiváló Brian De Palma), s 1977-ben az akkor valójában már lezárult életmû Mel Brooks révén került sajátos fénytörésbe – a paródia mûfajában. Az Ifjú Frankensteinnel és a Fényes nyergekkel a paródia számára új távlatokat nyitó Brooks kevésbé ismert és méltányolt filmjei közé tartozik a Magasfrász. Ha legsziporkázóbb komédiái közé valóban nem sorolható is be, mégis figyelmet érdemel, hogy milyen rokonszenves pimaszsággal szemezget a Hitchcock-életmû tételeibõl, és a kiragadott mozzanatokat többnyire milyen könnyedén fonja egybe – jóllehet azok a jelenetek, amelyek nem vezethetõk vissza Hitchcock-filmekre, olykor igen kínosak, s az egész film ritmusa is egyenetlennek mondható. Történetében az Elbûvölve elmegyógyintézeti rejtélyeihez hasonló bûnügyi bonyodalmakba keveredik egy pszichiáter (a fõszerepben a rendezõ látható), aki tériszonyával a Szédülés Scottie-ját hivatott kigúnyolni, egy hotelben átéli a Psycho zuhanyjelenetének ártalmatlan verzióját, tévesen vádolják meg egy gyilkosság elkövetésével, miközben egy Kim Novakot és Eva Marie Saint-et idézõ gyönyörû szõkeséggel folytat románcot. Emlékezetes a Madarak és a Gyilkosság telefonhívásra diszkreditálása is (a szárnyasok aktív bélmûködésére, illetve a fojtogatás és a telefonszex bizarr vegyítésére helyezve a hangsúlyt) – a legszellemesebb mégis Antonioni Nagyításának kifigurázása (egy fotó óriási fölnagyításán tisztán kivehetõ képpel igazolják a professzor alibijét). A Magasfrászt Hitchcock örömmel fogadta: gratulációja mellé egy palack bort is küldött Brooks-nak.