KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/március
• Faragó Vilmos: Esettanulmány Harcmodor
• Pünkösti Árpád: Mozi vagy anti-mozi? Dárday istván és Szalai Györgyi a Harcmodorról
• Lukácsy Sándor: Jó Tiborc a rossz XX. században Fábián Bálint találkozása Istennel
• Csalog Zsolt: Nem csak „cigány film” Koportos
• Zsugán István: „Meghalt a mozi, éljjen a video!” Római beszélgetés Michelangelo Antonionival
• N. N.: Michelangelo Antonioni filmjei
• N. N.: A fotópályázat nyertesei
• Nemes Nagy Ágnes: Anti-antik Pasolini Oidipusz királya
• Matos Lajos: Mert A Sebészek Humanisták M.A.S.H.
• Hegedűs Tibor: Öregfiúk a moziarénában Glória / Szenzáció!
• Bársony Éva: Varázsige: a mozgás Gross Arnold és a film
• R. Székely Julianna: Foglalkozása: gyártásvezető
LÁTTUK MÉG
• Iszlai Zoltán: Gyorshajtás
• Schéry András: Akiket forró szenvedély hevít
• Iszlai Zoltán: Csendes amerikai Prágában
• Veress József: Szerelem első látásra
• Koltai Ágnes: Akció a fegyvertárnál
• Loránd Gábor: Harminc lány és Pythagoras
• Schéry András: Mennyire szerettük egymást
• Tardos János: Négy bandita, tíz áldozat
• Bársony Éva: Az ismeretlen katona lakkcipője
• Hegedűs Tibor: Őrült nők ketrece
• Fekete Ibolya: Gengszterek sofőrje
• Bende Monika: A tajga császárának végnapjai
• Tótisz András: Az ember nem nőhet fel mese nélkül
TELEVÍZÓ
• Fábri Anna: A bolondok kvártélya Krúdy a képernyőn
• Loránd Gábor: Kétfélidős adaptáció A sipsirica
• Feuer Mária: A bába és mecénás: operák a tévében Lendvay, Ránki, Stravinsky
TÉVÉMOZI
• Zalán Vince: A magyar ugaron
• Csala Károly: Férfias idők
• Csala Károly: Hűtlen asszonyok
TELEVÍZÓ
• Kézdi-Kovács Zsolt: Ott lenni Felületes megjegyzések az amerikai televízióról
• Kristóf Attila: A szórakoztatás felelőssége Humor a tévében 3.
KÖNYV
• Fáber András: Kinek kell ma Balázs Béla?
POSTA
• N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz
KRÓNIKA
• N. N.: Bemutatjuk külföldi tudósítóinkat Michel Ciment; Giacomo Gambetti

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Mr. Jones

Kovács Marcell

Mr. Jones – Mr. Jones, amerikai, 2013. Rendezte és írta: Karl Mueller. Kép: Mathew Rudenberg. Zene: Herwig Mauer. Szereplők: Jon Foster (Scott), Sarah Jones (Penny), Mark Steger (Mr. Jones), Faran Tahir (Az antropológus), Stanley B. Herman (Az idős újságíró). Gyártó: Preferred Content/Preferred Film & TV. Forgalmazó: ADS Service. Szinkronizált. 90 perc.

 

A legcinikusabb slasher-filmek ellenszenves, a szigorú büntetésre rászolgáló hőseinek közvetlen leszármazottjait tisztelhetjük a Mr. Jones ifjú művész-párocskájában. A házi videós stílusban készült erdei horror főszereplői feladják városi életüket és a hegyekbe költöznek, hogy megfeneklett kapcsolatukat rendbe hozzák. Az ideggyenge Scott dokumentumfilmes ambíciókat dédelget, és Penny a természetfilmes projekt kedvéért parkolópályára állítja saját fotós karrierjét. A film a kényszeresen videózó Scott felvételeiből áll össze, és ezeken a fiatalok olyan sekélyes művészpalántákként jelennek meg, hogy az első perctől kezdve türelmetlenül várjuk a fák közül előbukkanó sorozatgyilkos háborús veterán remetét vagy az emberevő rozsomákot. De csak egy fekete csuhás, néma képzőművész bukkan fel, aki rőzsevesszőkből fabrikált félelmetes madárijesztőivel riogatja az erdő lakóit. Az események azután rémálomszerű fordulatot vesznek, és a hallucinációkban bővelkedő folytatás már sokkal inkább idézi az Útvesztőbent, mint az Ideglelést.

A rendezőként most debütáló Karl Mueller a kisköltségvetésű horror kedvelői számára ismerős lehet a Hasadás című, egyetlen légópincében játszódó, keservesen hosszú világvége-mozi írójaként. Szimpatikusan forrástakarékos filmjében ezúttal is előfordulnak érdekes gondolatok, némi igyekezettel akár a művészet feladatáról szóló eszmefuttatásként is értelmezhetőek a látottak. A film utolsó húsz percének zsibbasztó látomás-orgiája izgalmas befejezése lehetne a rendhagyó turista-horrornak, de mind képileg, mind üzenetében közhelyes, a szokásos kérdéseket veti csak fel. Amit látunk, vajon a valóság vagy látomás? Talán az egész történet a szereplők elméjében játszódik le? És meddig tart még?


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2014/06 57-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11896