|
|
Év
 
 
     
      
 
 
1979/december
|
• Makk Károly: „A rendező nem más, mint a színész tükre...” Makk Károly beszélgetése Radványi Gézával a Circus maximus forgatása közben
• N. N.: Radványi Géza filmográfiája
• Nemeskürty István: Valaki Európában Radványi Géza első négy filmje: 1940–41
• Karcsai Kulcsár István: Vándorévek
PRO ÉS KONTRA
• Váncsa István: Fusson, akinek nincs lakása Ajándék ez a nap
• Báron György: Egy nap, meg a többi Ajándék ez a nap
• Zsolt Róbert: Rettegő autóversenyző nincsen Sebességláz
• Richter Rolf: Magánélet az NDK-ban
• Bikácsy Gergely: Ki fél Godard-tól?
• Pünkösti Árpád: Márványaink
• Fábry Sándor: Kamaszfilm Próbafelvétel
• Kozák Márton: „Csak Péter és Pál van” Beszélgetés Elek Judittal
FESZTIVÁL
• Zsugán István: Újjáéled a megtépázott Arany Oroszlán? Velence
• Csala Károly: Új korszak a lengyel filmben Gdańsk
• András Ferenc: Érzelmes utazás Lengyelországban
• Zalán Vince: Milyen lesz a nyolcvanas évek filmművészete? Lille, Mannheim
• László Zsófia: Régi filmek gobelinje
LÁTTUK MÉG
• Zalán Vince: A skarlát betű
• Bikácsy Gergely: Élő erők
• Báron György: Hollónegyed
• Dániel Ferenc: A vasálarcos férfi
• Urbán Mária: A kérdés
• Kulcsár Mária: Magánvélemény
• Gyárfás Péter: A vad hattyúk
• Babusik Ferenc: Nick Carter, a szuperdetektív
• Sólyom András: A forró nyár árnyai
• Sajóhelyi Gábor: Zöldövezet
• Tótisz András: Don Quijote újra lovagol
• Iván Gábor: A Jó, a Rossz és a Csúf
• Grawátsch Péter: Néma párbaj
KÖNYV
• Veress József: A szovjet filmirodalom újdonságai
TELEVÍZÓ
• Ökrös László: Októberi esték
• Tandori Dezső: Zsinórírással, analfabétáknak? Különvélemény Bergman tévésorozatáró
• Avar János: Frak Flaherty Fehér Háza Washington zárt ajtók mögött
• Faragó Vilmos: Jár a baba, jár
• Császár István: A kritika ártalmasságáról
• Rozgonyi Iván: Képernyő, vario, fegyelem és szerencse Beszélgetés Biró Miklós tévéoperatőrrel
POSTA
• N. N.: Posta
|
|
|
 |
|
|
|
|
Láttuk mégWalt Disney állatbirodalmaBende Monika
Nem hiszem, hogy egy állatfilm különösebb méltatásra szorulna bárhol a világon. Urbanizálódott életünkben már az óriási termetű mérges pók is osztatlan érdeklődésre számíthat. A lakótelepek kutyagyűlölői, macskairtói is elandalodnak a bájos oroszlánkölykök láttán. Nem is beszélve kutyák-macskák gyámolítóiról, gyermekeinkről. Biztos sikerre számíthat tehát ez az összeállítás is, tán nem egészen méltatlanul. Mert az „ennivaló” állatkölykök mellett gyönyörű példányokat láthatunk az állatkertek depressziós nagyvadjairól, képi bravúrokat, valóságos show-műsorokat egzotikus madarak, rovarok röptéről, rituális táncáról. Ritka életjelenségeket, ritka állatokat természettudományos ismereteinket gyarapítandó. Még akkor is, ha az a bizonyos rozsomák nem falánkságból, hanem a természetben ritkán fellelhető gyilkos hajlamból pusztít maga körül, aztán fákra aggatja áldozatait.
Azért az nyilvánvaló, hogy Walt Disney nem Cousteau kapitány tudományos megszállottságával, nem anyagi áldozatok vállalásával készítette Oscar-díjas filmjeit.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 1007 átlag: 5.63 |
 |
|
|
|
