KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
   1979/december
• Makk Károly: „A rendező nem más, mint a színész tükre...” Makk Károly beszélgetése Radványi Gézával a Circus maximus forgatása közben
• N. N.: Radványi Géza filmográfiája
• Nemeskürty István: Valaki Európában Radványi Géza első négy filmje: 1940–41
• Karcsai Kulcsár István: Vándorévek
PRO ÉS KONTRA
• Váncsa István: Fusson, akinek nincs lakása Ajándék ez a nap
• Báron György: Egy nap, meg a többi Ajándék ez a nap

• Zsolt Róbert: Rettegő autóversenyző nincsen Sebességláz
• Richter Rolf: Magánélet az NDK-ban
• Bikácsy Gergely: Ki fél Godard-tól?
• Pünkösti Árpád: Márványaink
• Fábry Sándor: Kamaszfilm Próbafelvétel
• Kozák Márton: „Csak Péter és Pál van” Beszélgetés Elek Judittal
FESZTIVÁL
• Zsugán István: Újjáéled a megtépázott Arany Oroszlán? Velence
• Csala Károly: Új korszak a lengyel filmben Gdańsk
• András Ferenc: Érzelmes utazás Lengyelországban
• Zalán Vince: Milyen lesz a nyolcvanas évek filmművészete? Lille, Mannheim

• László Zsófia: Régi filmek gobelinje
LÁTTUK MÉG
• Zalán Vince: A skarlát betű
• Bikácsy Gergely: Élő erők
• Báron György: Hollónegyed
• Dániel Ferenc: A vasálarcos férfi
• Urbán Mária: A kérdés
• Kulcsár Mária: Magánvélemény
• Gyárfás Péter: A vad hattyúk
• Babusik Ferenc: Nick Carter, a szuperdetektív
• Sólyom András: A forró nyár árnyai
• Sajóhelyi Gábor: Zöldövezet
• Tótisz András: Don Quijote újra lovagol
• Iván Gábor: A Jó, a Rossz és a Csúf
• Grawátsch Péter: Néma párbaj
KÖNYV
• Veress József: A szovjet filmirodalom újdonságai
TELEVÍZÓ
• Ökrös László: Októberi esték
• Tandori Dezső: Zsinórírással, analfabétáknak? Különvélemény Bergman tévésorozatáró
• Avar János: Frak Flaherty Fehér Háza Washington zárt ajtók mögött
• Faragó Vilmos: Jár a baba, jár
• Császár István: A kritika ártalmasságáról
• Rozgonyi Iván: Képernyő, vario, fegyelem és szerencse Beszélgetés Biró Miklós tévéoperatőrrel
POSTA
• N. N.: Posta
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Lány tengeri kagylóval

Hollós László

 

Négy gyerek áll a hóban egy udvarház előtt. Tágra nyílt szemmel várakozóan kémlelik az utat. Fel is tűnik a távolban egy hintó, benne esküvőről érkező ifjú pár. De mire a lovak a házhoz érnek, a hintó már üres. Ezzel a költőien szép álomképpel kezdődik Jiří Svoboda jól sikerült ifjúsági filmje. Egyáltalán nem felhőtlen, sőt néhol tragikus hangvételő mű ez a család utáni vágyódásról. A címben szereplő lány a ma divatos szóhasználattal élve hátrányos helyzetű, veszélyeztetett gyerek. Modern Hamupipőke. Hajnalonként, mielőtt iskolába menne, alkoholista anyjának segít irodákat takarítani. Délután féltestvéreire vigyáz, rendben tartja az apró lakást, vacsorát is főz, sőt, még anyja duhajkodó férfivendégeitől is óvni próbálja a kis család éjszakai nyugalmát. A rideg és szomorú valóság elől az emlékei között keres megnyugvást. Vidám, békés családi otthonról álmodik, visszaemlékezik arra az időre, amikor még szülei együtt éltek. Anyját elvonókúrára viszik, új családjával élő apjához költözhetne. De inkább állami gondozásba vett testvéreivel marad. Az intézeti gyerekek jelmezbálján már őt is a tarka forgatagban látni. Messziről úgy tűnik, mintha mosolyogna.

Jiři Svoboda filmjében szerencsésen váltakozik a líraiság a gondokkal terhes, olykor kegyetlen valóság bemutatásával. A rendező megérti kis hőseit, sokoldalúan és bensőségesen ábrázolja  mindennapos problémáikat. Az operatőri munka érzékeny és árnyalt, a valóságot megmegtörő emlékképbevágások hatásosak, nem öncélúak. A nagyszerű gyermekszereplők közül is kiemelkedik a csehszlovák ifjúsági filmekben gyakran látható Dita Kaplanova természetes, kedves játékával.

Ha nem is olyan egyenletesen erőteljes, kiforrott alkotás ez, mint mondjuk Rózsa János hasonló témájú filmje, a Vasárnapi szülők, s ha néhol már ismert elemekből építkezik is, azért felkavarja a nézőt. Nem tudjuk „kívülről” szemlélni.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1982/12 48. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6734