KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

   
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
   2009/szeptember
KÉPHATALOM
• Szilágyi Anna: Csivitelő forradalom Újmédia
• Deák Dániel: Egyenes adás a jövőbe Interaktív televíziózás
• Várkonyi Benedek: Rendszerváltás videóval Beszélgetés Elbert Mártával
• Örkény Antal: Polgári szolgálat Válságjelek-kiállítás
GŐZPUNK
• Beregi Tamás: Etűdök gőzturbinára Steampunk történelem
• Teszár Dávid: Teljes gőzzel hátra Steampunk-anime
• Kovács „Tücsi” Mihály: Az ostrom Budavár, 1849
• Vajda Judit: Felcsavart Potterméter Harry Potter és a Félvér Herceg
ROMCOM
• Darab Zsuzsa: Szerelem a négyzeten Romantikus komédiák
• Varró Attila: Két világ közt Római vakáció
• Szabó Noémi: Cukormáz George Cukor és a romkom
PRESSBURGER
• Takács Ferenc: Egy angol úr Miskolcról Emeric Pressburger és a forgatókönyvírás dicsősége
• Vincze Teréz: Expresszionizmus lábujjhegyen Vörös cipellők
FORMAN
• Zalán Vince: Sem hazugság, sem utópia Miloš Forman cseh tetralógiája – 1.rész
• Báron György: Forman kísértetei Fordulatok
FESZTIVÁL
• Muhi Klára: Animálunk, ergo vagyunk Kecskemét: Kaff 2009
HATÁRSÁV
• Szíjártó Imre: Nagy mennyország A határon túli magyar film
KRITIKA
• Csillag Márton: Francia illatok Rózsaszín sajt
MOZI
• Roboz Gábor: Egy kis gubanc
• Varró Attila: Hajsza a föld alatt
• Galambos K. Attila: Kiságyúk
• Tüske Zsuzsanna: Férj és feleség
• Vajda Judit: Két szerető
• Forgács Nóra Kinga: Vénasszonyok nyara
• Vajda Judit: Karate kölyök
• Gyenge Zsolt: Gyors meló
• Sepsi László: GI Joe : A kobra árnyéka
• Kovács Marcell: Kísértetjárás Connecticutban
• Schreiber András: Fanboys – Rajongók háborúja
DVD
• Pápai Zsolt: Fennsíkok csavargója
• Pápai Zsolt: Kínai történet I–III (Volt egyszer egy Kína)
• Klág Dávid: Időbűnök
• Tosoki Gyula: Példátlan példaképek

             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Kritika

Rózsaszín sajt

Francia illatok

Csillag Márton

Az apa imádja a nőket és a francia sajtokat, a fiú utálja a sajtokat és fél a nőktől. Tóth Barnabás „így jöttem”-története.

 

A filmes karrierjét jó két évtizeddel ezelőtt gyermekszínészként kezdő Tóth Barnabás (Hülyeség nem akadály, Eldorádó) az új évezred elejére a magyar rövidfilmes tábor egyik figyelemre méltó alkotója lett. Kisfimjei jellemzően egy jól felskiccelt poénra épülnek, de hangulatukban és stílusukban teljesen eltérőek, bizonyítva ezzel annak a feltevésnek a jogosságát, mely szerint Tóth folyékonyan beszéli a filmnyelvet – legalábbis akkor, ha anekdotázni kell. Kisjátékfilmjei ugyanis inkább tekinthetők frappáns szösszeneteknek, mint az Igaz Szerzői Hang megtalálása felé vezető, jól megtervezett lépéseknek, hiszen korábbi munkái ismeretében egyaránt tippelhetünk arra, hogy a rendező első egész estés filmje áldokumentumfilm, könyörtelen politikai szatíra vagy éppen kistérségi vígjáték lesz. Sajnos maga a szerző is nehezen választott műfajt, így a bemutatkozó Rózsaszín sajt furcsa hibrid lett, egy „így jöhettem volna” film, mely egyszerre szeretne apa–fiú-dráma, tinivígjáték, interkulturális tanulmány és szerelmi hősköltemény lenni. Az már csak hab a sokemeletes tortán, hogy ennek a bonyolult felépítménynek a középpontjába Tóth önmagát helyezi, azaz rendezőként és főszereplőként egyaránt kívánja viselni a műfajhalmozás terheit. A „rendező a filmben” koncepció a filmezés történetében kevésszer eredményezett osztatlan sikert, hiszen a nagy Hitchcock is csak néhány pillanatra tűnik fel történeteiben, francia rajongója, Truffaut pedig látványos színészi segédeszköz, egy hallókészülék segítségével játszotta el a rendező szerepét a nagyszerű Amerikai éjszakában, ahol egyszerű, de szórakoztató módon vallott szerelmet a filmnek és a filmkészítői iparosszakmának.

Tóth Barnabás a nagy elődök örökségével dacolva egy olyan történethez adja az arcát, melyben az egész filmen átívelő metaforák dzsungelében éppen a főszereplő pontosan felépített karaktere és érzékeny játéka tarthatná össze a szálakat, a főhőst alakító Tóth azonban inkább lereagál, semmint katalizál – azaz derűs lélekkel „eltűri” a központi szerepet, mintha egyszerre nézné saját történetét a kamera két oldaláról. A fent leírt helyzet (vagy állapot) lehetne akár érdekes kísérlet is, a művészi jelenlét lehetséges módozatainak vizsgálata, ám a Rózsaszín sajt cselekménye erre sajnos nem ad lehetőséget, hiszen a figuráknak olyan nagy utat kell bejárniuk – földrajzi és lelki értelemben egyaránt –, hogy minden elvesztegetett másodperc a történet rovására mehet. Adott ugyanis egy hedonista nőgyógyász apa (Bezerédi Zoltán) és az ő szigorának árnyékában felnövekvő 19 éves fia (Tóth Barnabás), akik szinte elválaszthatatlanok, de ki nem állják egymás rigolyáit. Az apa imádja a nőket és a francia sajtokat, a fiú utálja a sajtokat és fél a nőktől. Mindkettőjüknek nagyon kifinomult a szaglása, de ez a képesség egyikük életét sem könnyíti meg: Tibor (az apa) képtelen elviselni a női kölnik illatát, Dani (a fiú) pedig attól retteg, hogy a vaginának is sajtszaga van, ezért óvatos távolságot tart az áhított műszertől – pedig mennyire vágyik a szerelemre! Ezen a ponton már világos, hogy a szokatlan cím valójában a női nemiszerv humoros körülírása, avagy a vulva kontextusba helyezése.

Egy bemutatkozó nagyjátékfilm esetében elegendő lett volna a sikerhez a hiperérzékeny szaglás és a puncipara kettőséből adódó komikum kiaknázása, de Tóth jóval többet akart mondani – és ez lett a veszte. Dani ugyanis megelégeli a rejtett és nyílt apai terrort, ezért Franciaországba utazik néhai édesanyja testvéréhez, abban bízva, hogy eltűnése meglágyítja majd az apai szívet, és hogy a laza rokonok között maga is megleli lelki békéjét. A kísérlet természetesen nagy felismerésekkel és tanulságokkal jár, kiderül, hogy a szomszéd füve nem is zöldebb, és a sajt sem olyan büdös dolog. Szép és kerek történethez van tehát szerencsénk, de sajnos a szereplők közötti aránytalanságok nehézzé teszik a befogadást. Az apa harsány karaktere annak ellenére könnyedén lendíti túl a cselekményt a történet első felén, hogy figurája a látvány- és jelmeztervezők munkájának köszönhetően kishíján a Csók, anyu világába kalauzolja a nézőket, de törékeny gondolataiba burkolózó fia nem igazi ellenpontja az apának, mert míg az előbbi ízig-vérig komikus figura, addig az utóbbi megformálásában nincsenek ironikus vonások. Tóth Barnabás szórakoztatni akar, de túl komolyan veszi történetét, holott az éppen a megkönnyebbülésről, a félelmek elengedéséről szól. Miként a film egyik csúcsjelenetében: átszellemülten játszik hangszerén, míg az arcán hamiskás mosoly ül.

RÓZSASZÍN SAJT – magyar, 2009. Rendezte: Tóth Barnabás. Írta: Tóth Barnabás, Frank Rizzo és Hamvas Dániel. Kép: Przemyslaw Niczyporuk. Zene: Pirisi László. Vágó: Lemhényi Réka. Hang: Köporosy János. Producer: Hábermann Jenő, Tolmár Tamás és Dominique Garing. Szereplők: Tóth Barnabás (Papp Dániel), Bezerédy Zoltán (Tibor), Molnár Levente (Ádám), Lisztes Linda (Kereczkey Rita), Spindler Béla (Mihály), Eke Angéla (Anikó), Pikali Gerda, (Patrícia). Gyártó: FilmArt Kft. Forgalmazó: Mozinet. 93 perc.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2009/09 56-56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9907