Láttuk még

Schizo

Turcsányi Sándor

Kazahsztán olyan messze van, hogy minden onnan érkező jelzésért csak hálásak lehetünk, moziba mégis könnyebben megy az ember, mint egyéni turistának amúgy határozottan ellenjavallt tájakra. Aktuális mozgóképes utazásunk tapasztalatai legalábbis ebbe az irányba (az art kinók utcájába) terelik még a legelszántabb világjárókat is. Kalauzunk Musztafa, egy tizenötéves nagyszívű, szerencsétlen kölök, aki csak úgy van abban a nagy és rettenetes országban, apa nélkül. Anyja szeretője veszi szárnyai alá, s ez egyet jelent a kazah élet sűrűjével. Mert ott – nem lévén mozipláza és kábeltévé – rémes dolgokkal csapják agyon az időt. Ha még csak az időt, de inkább egymást. Nagy bajukban bokszmeccseket szerveznek, persze illegálisan, persze életre-halálra. Inkább csak halálra: a tét egy fehér, hősünk képzete szerint amerikai Mercédesz, az a fajta, amit a magyar filmek is kedvtelve használnak, már ha az opusz a határmenti üzemanyagkereskedelem oly csábítóan izgalmas világában játszódik, és nem mondjuk egy középfajú krétai strandhotelben. Hát nem csoda, ha egy ilyen mesés tét emberéleteket követel. Ám tizenötéves kapitányunknak e gyilkos klíma alatt is meg kell állnia helyét, meg kell mutatnia, hogy a szív és a gyermeki egyszerűség a legjobb fegyver, bármi gonoszság ellen. S Musztafa teszi a dolgát. Mi meg szurkolunk neki, jaj, csak valami nagyobb baj ne érje! Az igazi baj azonban az, hogy a film készítői is neki szurkolnak, tán jobban is, mint kéne. Érte való aggodalmukban ugyanis képtelenek eldönteni, hogy milyen filmet is akarnak, tündérmesét vagy szomorú helyzetjelentést. S ahogy e kettősség egyre nyilvánvalóbb lesz, úgy tűnik el a feszültség utolsó pár szikrája is ebből a különben szimpatikus darabból. Ilyenformán a néző is kétségek között távozik a vetítőből. A befejezés, ha akarom happy end, ha akarom csak további borzalmak kezdete, de kis jóindulattal: ránk van bízva.

Schizo

Shiza – kazah-orosz-francia-német, 2004. Rendezte: Guka Omarova. Írta: Szergej Bodrov és Guka Omarova. Kép: Khasanbek Kidiralijev. Zene: SIG. Szereplők: Olzhas Nuszuppajev (Schizo), Olga Landina (Zinka), Eduard Tabisev (Sakura), Viktor Szukhorukov (Doctor), Gulnara Jeralieva (Kulyash), Kanagat Nurtaj (Sandzhik). Gyártó: Kazakhfilm – Kinokompaniya – Les Petites Lumicres. Forgalmazó: Mokép. Feliratos. 86 perc.

 

A cikk közvetlen elérhetőségei:
	offline: Filmvilág folyóirat 2005/04 60. old.
	online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8206

Cikk értékelése:

szavazat: 1104 átlag: 5.45