KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/január
FILMSZEMLE
• Zsugán István: A magyar film a világban 1979-ben Pécsi Játékfimszemle, 1980
• Dárday István: Töredékes összefüggések nagylátószögű optikával

• Jovánovics Miklós: Alászállás a közelmúlt poklába Bizalom
• Koltai Tamás: Szász Péternél mindig olyan jókat mondanak Hogyan felejtsük el életünk legnagyobb szerelmét?
• Lázár Ervin: Sorok az Égigérő fű plakátjának ragasztós oldalára
• András László: Szemtől szemben Tarkovszkijjal Tükör
• N. N.: Andrej Tarkovszkij filmjei
• Rubanova Irina: Miskin herceg a tiltott zónában Tarkovszkij Sztalker című filmjéről
• Császár István: Folytatható utószó Fellini Casanovájáról
• N. N.: Federico Fellini filmjei
FILMZENE
• Kocsis Zoltán: Kell-e a filmzene?

• Takács Ferenc: „Amerika kizöldülése” Hair
• Réz Pál: A sokértelműség csapdái Gondviselés
• Sándor Pál: „Közeli fotográfiát ne csináljanak rólam!” Interjú-részlet egy készülő Karády Katalin filmből
• N. N.: Karády Katalin filmjeiből
• Matos Lajos: agresSZÍV KINó
• Veress István: Az állatok válaszolnak
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Politikai lelkigyakorlat a Genfi-tó partján Nyon
LÁTTUK MÉG
• Dániel Ferenc: A hiénák napja
• Gervai András: Koldus és kirlyfi
• Iván Gábor: Nada csoport
• Csala Károly: Spirál
• Schéry András: Konvoj
• Kapecz Zsuzsa: A dervis lerombolja Párizst
• Sólyom András: Kezedben a kulcs
• Bognár Éva: Férfiak nélkül
• Schéry András: Lidércnyomás
• Argejó Éva: Fierro fiai
• Iván Gábor: Meg kell ölni ezt a szerelmet
TELEVÍZÓ
• Illyés Gyula: A jövő mozija
• Mezei András: Csak ülök és kérdezek Beszélgetés Vitray Tamással
• Faragó Vilmos: Kortársak – adaptálva
• Kristóf Attila: A kabaré alkonya Humor a tévében 1.
• Gervai András: A Kunta Kinte-legendárium Gyökerek
• Honárkay Róbert: Hús, bőr, szeplő Ingmar Bergmanról
• Békés Tamás: A képernyő – tegnap
• Gombár Endre: A Tejút fiai
KÖNYV
• Bádonfai Gábor: Két évtized filmtörténete egy olasz napilap hasábjain
TELEVÍZÓ
• Hegedűs Tibor: Némi eligazítás, semmi több...
POSTA
• N. N.: „Minden számban legalább egy aktfotót” Olvasói levél – Szerkesztői válasz
KRÓNIKA
• N. N.: Az év játéka Az 1979-ben Magyarországon bemutatott legjobb külföldi filmek

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Spirál

Csala Károly

 

Krzysztof Zanussi, a fizikusból, bölcsészből és kiváló amatőrfilmesből lett nemzetközi hírű lengyel rendező nem természettudományos előképzettségének, hanem nyilván neveltetésének következtében lett elszántan „mérnöke a léleknek”: hazája filmművészetének legkíméletlenebb moralistája, a lélekábrázoláshoz bármely szituációban az erkölcsi kérdések felől közelítő mestere. Azt mondhatnánk: neki mindegy, hogy épp milyen közegben, milyen társadalmi helyzetben találja hőseit – nekünk, nézőknek viszont korántsem. Nem véletlen, hogy például a Védőszínek a morális ütközések színterét adó, konkrétan ábrázolt társadalmi helyzettől érdekesebb (ha úgy tetszik: aktuálisabb), mint – mondjuk – a Fal mögött. Vagy a Spirál.

Ebben a meglehetősen steril történetben, persze, vázolva vannak a hősök bajainak-gondjainak megértéséhez szükséges környezeti tények, tudjuk, vagy legalábbis sejtjük, kinek mi a foglalkozása és így tovább. De ezek a körülmények itt eléggé lényegtelenek. A fő: az önvizsgálat, a halál és az élet értelmezése, az egyéni morális szabadság és a természeti törvény erejével ható egyéni korlátok szembesítése. Vagyis: nem valami soha nem látott-hallott dolgokról folyik a szó. S mindezt még némi kvázi-vallásos erkölcsértelmezés máza is fényesíti.

Amikor a főhős – Jan Nowicki – agresszívan s ugyanakkor szkeptikusan kötekedő figurája szép lassan bemutatkozik a Morskie Oko melletti turistaházban, az a benyomásunk támad, hogy ez az ember legalábbis idegbajos, ha ugyan egyáltalában normális elméjű. Később kiderül, hogy csakugyan egy depresszió után agresszív stádiumba került ápolt, aki öngyilkos akar lenni. Megmentik. Aztán – ismét kórházban – lassan elhal, s végül valóban öngyilkos lesz. Mindennek az oka: megrendült a hite önmagában, hiábavalónak érzi az életet, amelytől korábban sokat, majdnem mindent megkapott.

A színészekkel – miként a lengyel filmekben általában – most sincs semmi baj: nagyszerűek. Maja Komorowska közülük is kimagaslik. S a rendezés: szuggesztív, mesteri. A film egészében véve: szuggesztív moralizálás. Lehet, hogy másvalaki nálam jobban tűri, sőt szereti ezt. Engem, sajnos vagy nem, hidegen hagy.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1980/01 39. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8018