KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
   1994/augusztus
KRÓNIKA
• Csala Károly: Christian-Jaque halálára
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Általános vérmérgezés Cannes
TÖMEGFILM
• Király Jenő: Hüllőesztétika King Kong-tanulmányok

• Békés Pál: Kampányok és ügynökök Amerikai dokumentarizmus
• Antal István: Tilos az Áhítat Jack Smith (szelleme) Budapesten
• Bérczes László: Egy másik fickó Budapesti beszélgetés John Lurie-val
• Dániel Ferenc: Legyezőjátékok monszun idején Ozu-életműsorozat
• Schubert Gusztáv: Aranykulcsocska Megszülettem, de…
• Fáber András: Az árnyék tükörképe Beszélgetés Alain Robbe-Grillet-vel
KRITIKA
• Földényi F. László: Érzelmek zűrzavara Foglalkozása: neonáci
• Bakács Tibor Settenkedő: Your Ghost Kristin Hersch
• Ardai Zoltán: Az eklektika diadala Kika
• Takács Ferenc: Kisrealista karnevál Méregzsák
LÁTTUK MÉG
• Reményi József Tamás: Kalifornia
• Hirsch Tibor: Rosszlányok
• Turcsányi Sándor: Backbeat
• Harmat György: Vipera
• Székely Gabriella: Ace Ventura – Állati zsaru
• Bíró Péter: Menekülés Absolomból
• Harmat György: Féktelenül

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Menekülés Absolomból

Bíró Péter

21. század, lenyugvó nap, vörösen izzó sivatag, rakéta formájú vasúti szerelvény, száguldás, főhősünk véreres szempárja, benne emlékek, rossz emlékek: tűz, nagy tűz, a lángok közt vonagló árnyak. A vonat megáll. Börtön, őrök, foglyok, a lángoló tekintetű főhősről kiderül, már két nagyon-nagyon szigorú helyről szökött meg. Közlik vele, innen nem fog sikerülni, de látszik rajta, nem hiszi, és máris töri a fejét. Ravaszul nem hajlandó megelektromoskorbácsozni (21. század) cellatársát, aki enni adott neki, mire a valóban tökéletesen működő acél és beton épületből átviszik egy szigetre. A sziget külső részén állati szintre süllyedt fegyenchorda, de közülük is megmenekül, és eljut a sziget belsejében működő rabkolóniára, ahol a jó fegyencek élnek, okos, határozott és érzékeny vezetőjük is csak a feleségét tette el láb alól annak idején. Itt rend van, tervszerű munka, fegyelem, hősünk még barátokat is szerez. Szép lassan kiderül róla egy s más, a film elején látott lángok mögött például egy ártatlan falu van, két-háromszáz asszony és gyerek. Ő pusztította el őket egy értelmetlen háborúban. Igaz, hogy parancsra tette, igaz, hogy szét is lőtte a parancsot kiadó tiszt fejét, mégis nagyon nehéz szembenéznie a múlttal.

Aztán persze, ahogy minden, ez is sikerül neki, megszerzi a börtönigazgató helikopterét, egymásra mosolyognak társaival, bekötik magukat, hangosodik a motorzúgás, örvénylik a levegő, elindulnak. És most jönnek.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1994/08 56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=713