KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1984/november
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: Román Filmnapok
• Koltai Ágnes: Holland Filmhét
SZOVJET FILMEK FESZTIVÁLJA
• Szilágyi Ákos: Orosz enteriőr Vassza
• Reményi József Tamás: Etűdök az árvaságra Pereputty; Tanúk nélkül
• Margócsy István: Kívül vagy belül? Harctéri regény

• Székely Gabriella: Play Molnár Játszani kell!
• Ardai Zoltán: Bensőséges árulások Beszélgetés Tarr Bélával
• Barna Imre: A kis utazás Szent Lőrinc éjszakája
FESZTIVÁL
• Reisenbüchler Sándor: Az E.T-szindróma Zágráb
• Bikácsy Gergely: Az esernyős hölgy fesztiválja Barcelona
• Zsugán István: Gengszterek és énekesek Locarno

• Vida János: A bolyongó költő Armand Gatti filmjeiről
• N. N.: Armand Gatti játékfilmjei
• Bársony Éva: Az animáció esélyei Dr. matolcsy Görgy a rajzfilmgyártásról
LÁTTUK MÉG
• Zalán Vince: A nagyrozsdási eset
• Szkárosi Endre: A szenzáció áldozata
• Takács Ferenc: A vadon szava
• Bérczes László: Finom kis bordély
• Gáti Péter: Altatódal nászágyon
• Hegyi Gyula: Twist Olivér
• Lajta Gábor: Gyilkosok utcája
• Vanicsek Péter: Jim Craig

• N. N.: A 41. Velencei Fesztivál díjai
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: Mi lesz? Csapdák és hírek
KÖNYV
• Csantavéri Júlia: Értékek és folyamatok – vázlat a magyar filmművészetről

             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A szenzáció áldozata

Szkárosi Endre

 

Sydney Pollack vonzódása a giccshez eddig sem volt ismeretlen előttünk, mindeddig azonban bizonyos szakmai színvonalon váltunk e meghitt érzés beavatottjaivá, akár A lovakat lelövik, ugye? melodrámája révén, akár A keselyű három napja című, feszesebben kivitelezett bűnügyi történet jóvoltából.

Most viszont, A szenzáció áldozatánál – eredeti címén Absence of Malice, aminek „Rossz-akarat nélkül” volna tán a szöveghű fordítása – a giccs és a közhely találkozásához asszisztálhatunk; s az ünnepi esemény hanyag színvonalon celebráltatik.

A forgatókönyv tele kisszerű dialógusokkal, vívódónak és rokonszenvesnek szánt középszerű, unalmas és mindenképpen sematikus alakokkal; sokatmondónak álcázott és bárgyú, előre kiszámítható helyzetekkel. Paul Newman – láthatóan szenvedve – egy még igazi etikai normákkal rendelkező, klasszikus maffiózó áldott jó gyermekét alakítja, akit az Állatian Aljas Bűnüldözés és az Embertelenül Hengerlő Sajtó meghurcolásra és zsaroltatásra ítél; ám ő ennek ellenére Mérhetetlen Furfangjával túljár az Elvetemült Rendőrfőnök és a Pipogya Főügyész – továbbá az egész elaljasodott Társadalmi Struktúra – eszén, és Igazságot szolgáltat. Sally Field, a jóhiszemű, ám az Ártalmas Mechanizmus Eszközeként működő újságíró szerepében többnyire egyszerűen csak idegesítő, különösen amikor Nagymonológját mondja el, aminek nem kisebb a dramaturgiai funkciója, mint hogy „helyretolja a kibillent időt”. A film gondolati – és képi – színvonalát híven jelzi az unalomig ismert bevágás, amint a Kíméletlenül Zakatoló Nyomdagép megállíthatatlanul sokszorosítja többszázezer példányban a Hazug Információt.

E filmi közhely-revü nagy sikerre számíthat bárhol a világon: azt a mindenütt szívesen üdvözölt, simogató tételt állítja fel újra, miszerint a Rendszer a Velejéig Romlott, ám a Központi Kormány Jó és Emberséges, ezért az Igazság mégiscsak Győz.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1984/11 53. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6278