KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1989/április
FILMSZEMLE
• Konrád György: Ideje van a kimondásnak és ideje van a formálásnak Filmszemle-margináliák
• Szabó Miklós: Magyar Gulag-monográfia Recsk, 1950 – 1953. Egy titkos kényszermunkatábor története
• Szemadám György: „Nem csinálunk semmit, ami szellemes!” Beszélgetés Enyedi Ildikó első nagyjátékfilmjeiből
• Ardai Zoltán: Élőt a holttal Az új földesúr
• Koltai Tamás: Love mese Piroska és a farkas
• Báron György: Fáktól az erdőt Vadon

• Papp Zsolt: Tilos tiltani Beszélgetés Daniel Cohn-Bendittel
• N. N.: 1968. eseménynaptárából
• Háy Gyula: Születtem 1900-ban Önéletrajzi részletek
• Dániel Ferenc: Világvégi próféciák Werner Herzog és a misztika
• Koltai Ágnes: A western Marx Károlya? Vol egyszer egy Amerika-mítosz
• N. N.: Sergio Leone filmjei
LÁTTUK MÉG
• Nóvé Béla: Esőember
• Koltai Ágnes: Robinzonád avagy az én angol nagyapám
• Szilágyi G. Gábor: Csillagember
• Molnár Péter: A nyolc szamuráj legendája
• Faragó Zsuzsa: Krízis
• Tamás Amaryllis: Matador
• Nagy Zsolt: Éjszakai motorosok
• Nóvé Béla: K.O.-ra ítélve
KÖNYV
• Csala Károly: Lazán és szorosan Filmbarátok Kiskönyvtára
KRÓNIKA
• N. N.: Alapítvány: A Magyar Film Múltja és Jövője
• N. N.: Közlemény
• N. N.: Pályázat

             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Krízis

Faragó Zsuzsa

 

Aki még nem tudja, a Krízisből megtudhatja, hogy a kábítószer veszedelmes méreg, rászokni könnyű, leszokni róla szinte lehetetlen, és ijesztően nagy az esély visszaesni vagy méltatlanul és csúful belehalni. Továbbá azt is, hogy a jólét, a társadalom és a család közönyével párosulva éppúgy a kábítószer (és persze az alvilág) rabságába kényszerítheti a fiatalokat, mint a szegénység és a távlattalanság. Valóban így van. Csakhát a közhely, még ha igaz is, nem üti szíven a nézőt. Nem kelt benne haragot. Nem rettenti el naturálisan ábrázolt testi kínoktól sem. Szívesen értené meg a múltszázadian spleenes hősnő egészségügyi és szociológiai közhelyeken túlmutató indokait, azonosulna a hősök öngyilkos ámokfutásával, s döbbenne meg a kábítószer személyiségszétfeszítő erejétől, de nem teheti. Nem teheti, mert a filmkészítők láthatóan többet törődtek a felvilágosító szándék elrejtésével, mint maguk teremtette hőseikkel: a szerb argóban beszélő fiúk és lányok vegetálásának képei eszünkbe juttatnak Godardtól az amerikai dokumentaristákig mindenkit, aki századunkban valaha is a társadalom mélyére nézett kamerájával – éppencsak embereket, valódi sorsokat nem idéznek föl. Így aztán hiába a művészies cirkalmak – a propaganda csak propaganda marad.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1989/04 60-61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5363