KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2001/február
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
MAGYAR MŰHELY
• Forgách András: A rend éjszakája Beszélgetés a Werckmeister harmóniákról
• Kovács András Bálint: A rend éjszakája Beszélgetés a Werckmeister harmóniákról
• Szilágyi Ákos: A rend éjszakája Beszélgetés a Werckmeister harmóniákról
• Balassa Péter: Zöngétlen tombolás Werckmeister harmóniák
• Hirsch Tibor: Prufrock úr szerelmes éneke Utolsó vacsora az Arabs Szürkéhez
• Bori Erzsébet: A gólya hozta Beszélgetés Gyarmathy Líviával
CYBERVILÁG
• Herpai Gergely: Interaktív hullámok A digitális kultúra két arca
• Zachar Balázs: Fordulat-szám Beszélgetés a digitális forradalomról
• Kriston László: A sz@b@dság pill@n@t@ Paradigmaváltás Hollywoodban – 1. rész
• N. N.: Internet-oldalak

• Szilágyi Ákos: Happykalipszis Brazil és más végtörténetek
SOROZATGYILKOSOK
• Hungler Tímea: Szép a rút Sorozatgyilkos-filmek
• Varró Attila: Amerikai pszeudo Amerikai psycho
KRITIKA
• Galambos Attila: Dalolva a vérpadra Táncos a sötétben
• Varga Balázs: Lelki szemek Vakvagányok
• Békés Pál: Arany országút csillogó gyémántporán Meseautó
KÖNYV
• Kelecsényi László: Úrilány identitást keres Perczel Zita: A Meseautó magányos utasa
LÁTTUK MÉG
• Csont András: Sade márki játékai
• Takács Ferenc: Titus
• Köves Gábor: A sebezhetetlen
• Pápai Zsolt: A vörös bolygó
• Mátyás Péter: Számkivetett
• Vidovszky György: Ősz New Yorkban
• Strausz László: A harc mestere
• Kézai Krisztina: Hullahegyek, fenegyerek
• Hungler Tímea: Hangyák a gatyában
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Bridget Jones tévéje

             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A vörös bolygó

Pápai Zsolt

 

Tavaly az ismert okok miatt Hollywoodban gyorsan képbe kerültek a Marson játszódó sci-fik, ám a stúdiómogulok mintha megátalkodottan kerülnék a rutinos idegenvezetők szerződtetését a bolygót megcélzó filmexpedíciók levezényléséhez – a különböző istállókhoz tartozó producerek egymás sarkát taposva igyekeznek meglovagolni a trendet, s e sietséggel magyarázható, hogy csupán az A-kategóriás sci-fikhez elengedhetetlenül szükséges gigászi költségvetés előteremtésére fordítanak gondot, az alkalmas rendező kiválasztására már kevesebb időt és energiát vesztegetnek. Pedig a népszerű téma önmagában nem elég ahhoz, hogy sikerre vigyen egy produkciót: nemrég a sci-fi műfaját hírből is alig ismerő Brian DePalma balul sikerült kozmoszbéli kalandján (A Mars-mentőakció) rémüldözhetett a közönség, most pedig egy debütáns rendező próbálkozásán ámuldozhatunk.

2050-ben járunk. A Föld lassan lakhatatlanná válik, ezért az emberiség más planéták felé tapogatódzik. A vörös bolygó a Marsra induló misszió krónikája, mégpedig igen szikár kivitelezésben: Antony Hoffman rendező tüntetően hanyagolja a modernebb, ezredvégi effektek alkalmazását, emellett egynemű faktúrájú képekkel dolgozik, amelynek eredményeképp olyan az opusa, mintha évtizedekkel ezelőtt készült volna – mégsem minden élvezeti érték nélkül való a darab. Vitathatatlan, hogy Hoffman nem bonyolítja túl a sztorit, munkája mellett szól viszont, hogy jóval összefogottabb és egységesebb szerkezetű, mint Brian DePalmáé volt a közelmúltban. Noha a stáb tekintélyes része – a női főszerepet játszó Carrie-Anne Moss mellett két producer, továbbá a látvány- és a jelmeztervező is – a Mátrixból érkezett, ez a mozi nem csavaros meseszövéssel, parázs akciókkal és látványos tűzijátékokkal tüntet, megelégszik a hitelesen megfestett enteriőrök, a leleményesen megidézett tárgyi világ és az ötletesen fényképezett külső terek ábrázolásával. Egy szikkadt és szálkás, de azért tisztességesen összeütött, színvonalas B-mozit látunk tehát, melynek végére csupán egyetlen kérdőjel marad a néző előtt: vajon mire ment el a film tetemes, 78 millió dolláros büdzséje?


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2001/02 58-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3215