Láttuk még

Anna és a király

Korcsog Balázs

Ha tanítanom kellene a giccs fogalmát, biztosan ezt a filmet választanám szemléltetésül, hiszen az Anna és a király a rossz ízlés iskolapéldája lehetne: ez a film giccs a köbön. A film a giccs szinte minden eleméből merít: olcsó eszközökkel olcsó hatásra törekvő, művészietlen, ugyanakkor művészieskedő, hatásvadász, felszínes, érzelgős és sekélyes mű.

Nem elég, hogy a történet helyszíne, Indokína, a Távol-Kelet és az ottani kultúra már önmagában is elég giccses az európai ízlésvilág számára. (Van itt minden: fehér elefánt és rizsfesztivál, arany pagodák és kövér Buddha-szobrok.) A film alkotói még tovább fokozzák ízlésélményünket. Mindenki ismeri a televízióból azokat a sorozatokat, amelyek vidéki ausztrál tanárnők mindennapjait mutatják be a múlt században. A film ezeknek az ál-dickensi, műrealista, kosztümös daraboknak a mintáját követi: a múlt század közepén egy angol tanárnő Thaiföldre érkezik, ahol a sziámi uralkodó, Mongkut király családjának (udvar)házi tanítója lesz. (Nagy kár, hogy az angol tanárnőt alakító tehetséges fiatal színésznőnek, Jodie Fosternek ilyen filmekre kell eltékozolnia tálentumát; mindez nem mondható el a Mongkut királyt alakító, újabban felkapott, ám színészfenoménnek nemigen nevezhető Chow Yun-Fatról.) A filmben a távol-keleti világ álegzotikumát és a jogaiért oroszlánként küzdő Lady Leonowens, a feminizmus előfutáraként fellépő kosztümös angolkisasszony világának színes ötvözetét az andalító aláfestő zenék és a giccses naplementék még tovább fokozzák.

Az embernek az az érzése: a film készítői még azt is elfelejtették, hogy sosem a teljes felvett anyagot mutatjuk be a szerencsétlen nézőnek: a két és fél órás monstruózus giccsparádé másfél órásra vágva ha nem is lényegesen jobb, de mindenképpen nézhetőbb produkció volna.

A cikk közvetlen elérhetőségei:
	offline: Filmvilág folyóirat 2000/02 60. old.
	online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2845

Cikk értékelése:

szavazat: 1226 átlag: 5.51