KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
   2021/december
MAGYAR MŰHELY
• Orosz István: Szindbád, bon voyage! A rajzfilmes Gyulai Líviuszról
• Gelencsér Gábor: Elveszett illúzió Premodern értelmiségi melodrámák 1.
• Pápai Zsolt: Befejezett jelen idő A kísérletezés szabadsága – Inforg Stúdió, 2000–2010
• Stőhr Lóránt: Beavatás a varázslatba Örök varázs – Tóth János kinematográfus
• Kelecsényi László: Filmregény Magyar filmek, 1896-2021
PREMIER PLÁN
• Barabás Klára: „Az én politikám a zene” Beszélgetés Tony Gatliffal
ÚJ RAJ
• Kovács Kata: Nyughatatlan lelkek Claudia Llosa
• Kovács Kata: Nyughatatlan lelkek Claudia Llosa
VÁROSFILMEK
• Jordi Leila: In Limbo generáció Kínai városfilmek
• Varró Attila: A nyüzsgés és a lárma Swinging London
• Pethő Réka: Szavakról, képekben A Francia Kiadás
• Kovács Kata: Poszter Párizs Könyvesbolt Párizsban
KÉPREGÉNY LEGENDÁK
• Huber Zoltán: Le Corbusier rémálma Dean Motter: Mister X
A ZSÁNER MESTEREI
• Géczi Zoltán: Sensei Sonny Chiba (1939-2021)
FILM + ZENE
• Déri Zsolt: Gazdag szövet Todd Haynes: The Velvet Underground
TELEVÍZÓ
• Navarrai Mészáros Márton: „Egy precíz pali” Beszélgetés Radó Gyulával
FESZTIVÁL
• Nagy V. Gergő: A perverzeknek nincsen gyógyír Bologna: Il Cinema Ritrovato
• Huber Zoltán: Lábadozások kora Toronto
• Teszár Dávid: Gengszterfilmes kánaán Koreai Filmfesztivál 2021
KRITIKA
• Fekete Tamás: Mártírok útja Pablo Larraín: Spencer / Benedict Andrews: Seberg
• Bakos Gábor: A rettenet öröksége Evolúció
• Gelencsér Gábor: A szószék esztétikája Magyar Passió
• Barotányi Zoltán: Kint is, bent is Keith English: Elk*rtuk
• Roboz Gábor: Csendes forradalom Bergendy Péter: Post Mortem
MOZI
• Sándor Anna: Sabaya
• Forgács Nóra Kinga: A boldogság íze
• Teszár Dávid: A Goya gyilkosságok
• Pazár Sarolta: Hajtóvadászat
• Vajda Judit: Én vagyok a te embered
• Varró Attila: Rifkin fesztiválja
• Kovács Gellért: Rejtély a Riviérán
• Alföldi Nóra: Túl jó srác a pasim
• Lovas Anna: Örökkévalók
• Herczeg Zsófia: Szellemirtók – Az örökség
STREAMLINE MOZI
• Baski Sándor: Almák
• Benke Attila: A lengyel Hüakintosz
• Bárány Bence: Finch
• Varró Attila: A Vadnyugat törvényei szerint
• Lichter Péter: Snow Hollow farkasa
• Bonyhecz Vera: Kóristalányok
• Vajda Judit: Szegény tehén
• Zalán Márk: Montreáli Jézus
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Papírmozi Kalandor tendenciák

             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Streamline mozi

Szegény tehén

Vajda Judit

Poor Cow – brit, 1967. Rendezte: Ken Loach. Írta: Neil Dunn regényéből Ken Loach. Kép. Brian Probyn. Zene: Donovan. Szereplők: Carol White (Joy), Terence Stamp (Dave), John Bindon (Tom), Queenie Watts (Emm). Gyártó: Vic Film Production. Forgalmazó: Netflix. Feliratos. 101 perc.

 

A brit munkásosztály érzékeny szavú krónikásaként ismert Ken Loach nem az 1969-es Kesszel kezdte a pályát, hanem a két évvel korábbi Szegény tehénnel, egy 18 éves családanyáról, Joyról (fordítva beszélő név!) szóló karakterdrámával. Az ötvenes-hatvanas években kialakult „kitchen sink” realizmus modorában elmesélt történetben minden ott van, amiért később a rendezőt szeretni lehet, társadalmi érzékenységtől hiteles környezetábrázoláson át a szinte már bántóan igazi (anti)hősökig – ám nem véletlen, hogy az alkotó korai filmjei közül a Kest többször emlegetjük.

A Szegény tehén ugyanúgy tévelyeg a rossz választások között, ahogy a középpontba állított „munkásosztálybeli Julie Christie”, aki csak annyit tud, hogy változtatni akar az életén, jobbat akar, mint jelenlegi bántalmazó párkapcsolata, de nincsenek megfelelő eszközei hozzá. Joyhoz hasonlóan Loach is kipróbál jó sok eszközt (a lepusztult városi környezettel ellenpontot képező bukolikus idillt, szerelmeslevelekbe csomagolt önvallomásokat, áldokumentumfilmes játékot, az utcán ellesett hétköznapi pillanatokat, rengeteg, esetenként kifejezetten didaktikus aláfestő zenét stb.), filmje mégsem áll össze az életmű későbbi darabjaitól megszokott egységgé.

A Szegény tehénből – annak ellenére, hogy egy korabeli divatos regényen alapul – leginkább egy jó forgatókönyv hiányzik, így viszont a dokumentarizmusa jobban működik, mint a lélektana. Ken Loach zsengéje azonban hibái ellenére is fontos film, és nem csak kordokumentumként, a női nézőpont megvalósításáért vagy a „miből lesz a cserebogár” érzése miatt, hanem azért, mert ha egészében nem is, részleteiben sokszor működik. A városrészeket, tengerpartot, vurstlit, kocsmát bemutató örömfilmezést kifejezetten jó figyelni; ezenkívül a naturalista szülésjelenet kérlelhetetlensége és az aktfotózás szomorúsága is sokáig velünk marad.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2021/12 63-63. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=15178