Kritika

Krasznahorkai Balázs: Hasadék

Egy maréknyi euróért

Szíjártó Imre

A Hasadék a családi traumát a ballada eszközeivel dolgozza fel.

Simó Sándor arra buzdította a tanítványait, hogy az első filmjüket merítsék a saját környezetükből, a téma és a megközelítés tehát legyen személyes. Simó első osztályának tagjai közül nem mindenki fogadta ezt el: a 2002-es Hukkle nem Pálfi György „így jöttem”-története. Krasznahorkai Balázs a második Simó-osztály tagjaként Pálfi útját járja, mert a Hasadékot nem lehet közvetlen önéletrajzi kódok alapján olvasni. Kétségtelen ugyanakkor, hogy az alkotónak mindenhez köze van, ebben az értelemben tehát a személyesség körét érdemes rendkívül tágra venni. A Hasadék ősi képzeteket mozdít meg, ezeket a ballada ugyancsak ezeréves eszközeivel dolgozza fel – apa és fia egymásra találásáról van szó, ami éppúgy fájdalmas, mint az egyébként látszólag könnyen vett elszakadás. Az apa-fiú konfliktus azonban csak az egyik a feszültségekkel egyébként talán túlságosan is megterhelt filmben: az apát (Bálint szerepében Molnár Levente) nyomasztja a történetben testi valójában meg nem jelenő saját apjának öröksége, a közöttük levő fiú és unoka (Simon – Babai Dénes) mindkettejükhöz súlyos félelmekkel viszonyul. „Senki sincs, aki ne kívánta volna az apja halálát” – mondja Dosztojevszkij, amivel egyszerre jelezzük a közöttük levő indulatok hőfokát és mitologikus beágyazottságát. A békétlenségek sora azonban nem teljes ezzel, hiszen a Máramaros megyéből Budapestre menekült Bálint rossz viszonyban van a testvérével, birtokjogi perben áll továbbá a Dumitrunak (Orbán Levente) nevezett helyi banditával és talán mindennel, ami ehhez a filmben őseredetinek ábrázolt világhoz valaha kötötte.

A Hasadékban a ballada előadásmódja összefonódik a művészfilmével – kihagyásos szerkezet itt és ott, elhallgatások a cselekményvezetésben itt és ott, sötét tragédiák árnyékai tűnnek fel a kétnyelvű partiumi faluban rekedtek körében éppúgy, mint annál a szereplőnél, aki kiszakadt innen. A lélektani drámára rakódik valamiféle környezetrajz, amelyben a földnyilvántartás tisztázatlanságai és a csicskáztatás éppúgy szerepel, mint Bálint testvére feleségének sorsában a nem is olyan idősek majdnem törvényszerű korai halála vagy a vidék fiataljainak elkallódása, amit súlyosbít Simon és barátnője homályosan körvonalazódó abortusz-ügye. Mindebben a problémahalmazban kissé zavaró belső rímet teremt, hogy Simon kiváltása az adósrabszolgaságból ugyanúgy kétezer euróba kerül, mint az abortusz – nagyjából ugyanakkora az ára egy létező és egy meg nem született ember életének. A film mindehhez következetes thrilleres eszközkészletet használ, ami egyaránt érvényesül a filmi jövőidő sejtetéseiben és az egyes jelenetek megalkotásának módjában.

Félő ugyanakkor, hogy az egész filmnek nincsen önmozgása, az egyes részeket a nem túl távolra látó alkotói akarat irányítja: a Budapestről az apja temetésére hazatérő főszereplőnek talán azért robban le a drága kocsija, hogy a jelenetezés gyalog kísérhesse őt egyenesen a temetési menethez, a fia azért kezd verekedni egy suta jelenetben a helyi művházban, hogy az apja hazavihesse, valamennyi szereplő pedig abból a meggondolásból szűkszavú, hogy ne kelljen a személyiségét alaposabban kibontani. A ballada – valamint a művészfilm és a thriller – nem jelzi a szereplők szándékainak változásait, ez műfajtudatunk szempontjából rendben volna. De mi vezeti az apát onnan, hogy a fiát gyámságba akarja adni (egyébként miért csak egy évre?), addig, hogy mindenáron magával akarja vinni Magyarországra? A fiú aztán egy jeleneten belül tőrbecsalja, majd fegyverrel védi az apját – az előbbi alapos meggondolás és szervezkedés eredménye talán, az utóbbi a szeretet hirtelen fellángolásáé; apában és fiában mély nyomokat hagyott a régi ellenségeskedés, de könnyen fölébred az aggodalom. Mindehhez tartozik a táj dolga: a film hangulatai Kárpátok egyszerre lenyűgöző és komor látványához illeszkednek, de könnyen előfordulhat, hogy mindez nem több kulisszánál. Mintha a helyszínkeresők, akik megtalálták a címbeli, amúgy kétségtelenül gyönyörű hasadékot, előbbre járnának az alkotói mondanivalóknál.  

A cikk közvetlen elérhetőségei:
	offline: Filmvilág folyóirat 2021/09 50-51. old.
	online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=15046

Cikk értékelése:

szavazat: 0 átlag: -