Láttuk még

Drakula halott és élvezi

Barotányi Zoltán

Drakula – s ezt nagy örömmel jelentjük-tovább szívja a dolgozó tömegek drága vérét. A nép, az istenadta nép ezt váltakozó türelemmel viseli: megesett már olyan is (ez volt az ún. „Felvilágosodás” kora), hogy környékünkbéli (K. u. K.) naiv néprajzkutatók tucatszám ásták ki sírjukból a vámpírgyanús elemek hulláit, aztán adtak nekik karóval meg tűzzel. Drakula maga csak röhögött az egészen: megint a balekok húzták a rövidebbet gondolta, s még aznap éjjel letesztelte a legbuzgóbb vámpírvadászok vérképét. Ezután jöttek mindennémű forradalmak, világ- és lokális háborúk, s a mind élvetegebb und enerváltabb nép, ha vámpírt akart látni, hát elment a moziba – a gyengébb idegzetűek még a fogukat is csattogtatták: végül is élnek köztünk olyféle honpolgárok is, akik még a Falutévétől is beparáznak.

Drakula egy ídő után már csak Christopher Lee és Peter Cushing képében volt hajlandó megjelenni – e két imposztor átlagban hetente egyszer feltűnik valamelyik német csennel bajor háztáji szoftpornón edzett műsorán, közvetlenül a „Mindenki talpig gumiban és bilincsben” vagy a „Péniszplasztika” szpesöl után. A végpont valószínűleg a Zoltán, Drakula kutyája című műremek – e filmben mit sem sejtő szovjet kiskatonák – néhány feketemágikusas is képzett politikai tiszt értő irányítása mellett – feltárják a Kárpátok Legnagyobb Merev Vérlemezének sírját, de csak az öleb kerül elő, azon viszont, sajna, éppen nincs szájkosár.

Innen már csak felfelé vezethet az út – gondolhatta a gödörbe került Drakula, de ezúttal is tévedett, s immár röhögni se nagyon tud saját paródiáján, amit a Mel Brooks – Leslie Nielsen kettős prezentál a sok verejtéktől síkos igyekezettel (remix and additional production by magyar szinkron, Sinkovits Imre appears courtesy of Hupikék törpikék). Drakula a végén persze átadja „szentségtelen testét” a táplálékláncnak, s némi megkönnyebbülés vesz erőt rajta, mikor végre kileheli a lelke helyén tanyázó setét árnyat. „Egész életemben vérszopó voltam – gondolja e nemes pillanatban – hát most szívjatok ti is egy sort!”.

A cikk közvetlen elérhetőségei:
	offline: Filmvilág folyóirat 1997/04 61. old.
	online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1460

Cikk értékelése:

szavazat: 1352 átlag: 5.51