KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
   1996/október
KRÓNIKA
• (X) : Shoot in Hungary
MAGYAR FILM
• Jancsó Miklós: Örök vadászmezők A Magyar Filmesek Világtalálkozójára
• Muhi Klára: Nagytotál Operatőrök
• Molnár Gál Péter: Miként válik valakiből vámpír? Lugosi Béla
• Kőniger Miklós: Egy elfeledett sztár Putti Lya
• Balogh Gyöngyi: Magyar románc Varrógéptől az írógépig
• Király Jenő: Magyar románc Varrógéptől az írógépig
TITANIC
• Csejdy András: New Age láger Biztonságban
• Nevelős Zoltán: Rémmese a búzamezőkről Philip Ridley két filmje
• Nevelős Zoltán: Repülő hattyúk, krokodilok Telefoninterjú Philip Ridley-vel
• Horányi Attila: Minnesängerek Szeptemberi dalok; Nico ikon
• Forgách András: Aranyhal a pokolban Benjamenta Intézet
• Kömlődi Ferenc: Fekete-fehér, igen-nem Varrat
FORGATÓKÖNYV
• Bereményi Géza: Na’Conxipan Részletek egy forgatókönyvből
TELEVÍZÓ
• Spiró György: Image Égi manna
• Almási Miklós: A fantázia kisajátítása Megatévé
KÉPREGÉNY
• Láng István: A teremtő fürdőköpenye
• Bayer Antal: Képregény és Internet
KRITIKA
• Bori Erzsébet: Vak vezet világtalant Bolse vita
• Reményi József Tamás: Házilagos P. Howard A három testőr Afrikában
LÁTTUK MÉG
• Báron György: Ments meg uram!
• Csejdy András: Majd’ megdöglik érte
• Schubert Gusztáv: Isten hozott a babaházban!
• Barna György: Az ördög háromszöge
• Harmat György: A hűtlenség ára
• Barotányi Zoltán: A Függetlenség Napja
• Hungler Tímea: Hárman párban
• Mátyás Péter: Twister
KÖNYV
• Báron György: Bíró Yvette: A rendetlenség rendje; Egy akt felöltöztetése
• Nagy Eszter: Erdély Miklós: A filmről
• Kelecsényi László: Truffaut – Hitchcock
• Kelecsényi László: Gervai András: Mozi az alagútban

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Titanic

Philip Ridley két filmje

Rémmese a búzamezőkről

Nevelős Zoltán

Philip Ridley, 32 éves angol filmrendező, író és festőművész a British Council és a Titanic vendége.

Már ismert regényíró és színpadi szerző volt, amikor A bőr tükrével a nemzetközi fesztiválok ünnepelt elsőfilmese lett. A film egy nyolcéves kisfiú, Seth tapasztalatain keresztül, a rémálmok logikáját használva mesél el egy történetet a nagy amerikai alföld végtelen búzaföldjeinek egyik elhagyatott szögletéből. Az eseménytelenséget egyre gyakoribb gyilkosságok zavarják meg, Seth pedig hiába próbál meg beavatkozni a dolgok menetébe, a tragédia bekövetkezte után döbben csak rá, hogy zavaros képzelete mindvégig félrevezette őt. A fiú kerekre nyílt szemével nézve a világ groteszk és félelmetes, a felnőttek szinte kivétel nélkül torzak, testi vagy lelki sérültek.

A történet felkavaró hatását csak fokozza Nick Bicât gyönyörű, harsány „angol barokkos” zenéje és a jelenetek érzelmi hőfokát követő lendületes kameramozgás. A színek, a hullámzó búzatáblák ragyogó sárgája, az ég szinte természetfölötti árnyalatokat öltő kékje, az épületbelsők barnás, szűrt fénye teszi álomszerűvé a film képi világát, amelyben fekete-fehérbe, szürkébe, barnába öltözött figurák mozognak.

A dialógusok rövidek, alig hangzik el egy-két monológ, és noha a szövegkönyv egyes részei szinte versszerűen szépek és tömörek, mégsem ezek hozzák létre a film drámai szerkezetét.

A Darkly Noon Passiója úgyanígy a látványra épít. A helyszín ezúttal egy erdő valahol Amerikában. Az erdő tisztásán tiszta udvar, rendes ház, ahová egy nap fura szerzet állít be: Darkly Noon, egy ifjú, aki kiirtott szektájának talán utolsó túlélője. Callie, a ház aranyhajú úrnője befogadja és ápolni kezdi a fiút, akiben csakhamar heves, bár mindvégig elfojtott vonzalom ébred a lány iránt. Amikor Callie szeretője, Clay, a koporsókészítő is megérkezik, Darklyban a reménytelen szerelem és a vágy miatt érzett bűntudat összekavarodik. Hallucinációi támadnak, rögeszméjévé válik, hogy küldetése van: megtisztítani az erdőt a bűnös lelkektől. Amikor Clay egy összezördülés után elkergeti, Darkly úgy érzi, ütött az óra, és rohamra indul Callie háza ellen.

A történet mindvégig az erdő zárt világában játszódik – az idő mintha megállt volna. Meseszerű alakok tűnnek fel: erdei anyóka (vagy boszorkány), cirkuszosok kiselefánttal és a legmeghökkentőbb jelenés: egy hatalmas ezüstcipő, amint a folyón úszik hatalmas sziklák tövében. A film képi világa sem kevésbé varázslatos, Ridley ezúttal leginkább aranyba mártogatta ecsetjét, az erdő zöldjét is szinte elmossa a napsugarak aranyfényű ragyogása.

A céltudatosan felépített elbeszélés a pszichológiai krimit bevett szerkezetét követi. Bicât kísérőzenéje, amely most különösen ütőhangszerekre épül, valamint a hevesebb jelenetek hirtelen, expresszív vágástechnikája ugyanígy a film thriller-jellegét erősítik. Mindezek a hatáselemek az apokaliptikus zárójelenetben működnek a legszebben: rémült tekinteteket, süvítő öklöket, zuhanó testeket látunk lázas, rövid vágásokban, a háttérben elektromos robbanások, lángoló házfalak, a hangszórókból pedig a zene feltartóztathatatlan ritmusa dübörög.

Philip Ridley noha három különböző művészeti ágban is tevékenykedik, koherens alkotó, aki hagyományos, vagy ha úgy tetszik, időtlen jelek és módszerek felhasználásával képes eredeti és félreismerhetetlenül mai műveket létrehozni.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1996/10 24. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1361