KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
   2016/december
NŐI SZEREPEK
• Baski Sándor: Az üvegplafon alatt Nők a Fehér Házban
• Schubert Gusztáv: „Amerika királynője” Pablo Larraín: Jackie
• Barkóczi Janka: A harmadik hullám Asghar Farhadi hősnői
• Varró Attila: A hiány iszonyata Val Lewton és a női horror
• Vincze Teréz: Egy szexi koreai feminista A szobalány
MAGYAR MŰHELY
• Kelecsényi László: Védtelen ártatlanság (Bara Margit 1928-2016)
• Schubert Gusztáv: Csoóri Sándor, a filmes Parázson lépkedő
• Morsányi Bernadett: Makacs fiúk Beszélgetés Szomjas Györggyel
LENGYEL MÉRCE
• Báron György: A nemzet filmművésze Andrzej Wajda (1926-2016)
• Pörös Géza: Nincs alku Andrzej Wajda: Emlékképek
• Zalán Márk: Bedobozolt történelem Lengyel hadiállapot 1981
• Morsányi Bernadett: Bármi megtörténhet Marcel Łoziński dokumentumfilmjei
FRANCE NOIR
• Ádám Péter: Gengszterből filmrendező José Giovanni
FESZTIVÁL
• Szabó Ádám: Undorból születnek Sitges
• Bartal Dóra: A hátunkon cipelt múlt Jihlava
• Csiger Ádám: Fiatalos kezdés Primanima
• Barkóczi Janka: Aki sosem látta Párizst Window Horses
KÖNYV
• Nagy V. Gergő: A nemzetközi Férfi Tarr 60
TELEVÍZÓ
• Várkonyi Benedek: A pokol másnapján Beszélgetés Olivier Wieviorkával
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi
FILM / REGÉNY
• Varró Attila: Rejtélyes bosszú Austin Wright: Tony and Susan
• Alföldi Nóra: Kárhozottak királya Tom Ford: Éjszakai ragadozók
KRITIKA
• Varga Zoltán: X elvtárs A martfűi rém
• Barkóczi Janka: Belső száműzetés Bereczki Csaba: Soul Exodus
• Andorka György: Bölcselmük álmodni képes Doctor Strange
MOZI
• Baski Sándor: Teljesen idegenek
• Gelencsér Gábor: Olli Mäki legboldogabb napja
• Pápai Zsolt: Harmadik típusú találkozások Zsigmond Vilmossal
• Forgács Nóra Kinga: Az állam Fritz Bauer ellen
• Kovács Kata: A mélység kalandora
• Vajda Judit: A könyvelő
• Barkóczi Janka: Hideg hegyek
• Huber Zoltán: Mentőakció
• Kránicz Bence: Creative Control
• Roboz Gábor: Az utolsó emberig
• Csiger Ádám: Jack Reacher: Nincs visszaút
• Sepsi László: Bezárva
• Varró Attila: Életem Cukkiniként
• Andorka György: Legendás állatok és megfigyelésük
DVD
• Barkóczi Janka: Magyar Filmhíradó Évfolyam 1956
• Kránicz Bence: Szerelem
• Gelencsér Gábor: Angi Vera
• Benke Attila: Menny és pokol
• Pápai Zsolt: Tripla kilences

             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Tripla kilences

Pápai Zsolt

Triple 9 – amerikai, 2016. Rendezte: John Hillcoat. Szereplők: Chiwetel Ejiofor, Woody Harrelson, Kate Winslet. Forgalmazó: SPHE. 115 perc.

 

Nem tudni, a várakozás vagy a csalódás volt-e nagyobb az amúgy kiváló John Hillcoat legújabb filmjével kapcsolatban. Az ajánlat mesterművével, Az út és a Fékezhetetlen remekléseivel magasra tette a lécet a rendező, a Tripla kilences azonban, bármily sok jóval kecsegtetett, végül is fiaskó lett. Csak néhány vájt szemű rajongó fogadta el, ugyanis hiába érdekes az alapsztorija – a maffia megrendeléseit teljesítő rendőrök és exrendőrök kálváriájából betonkemény akcióheist, vagy sokrétegű morális tanmese egyaránt készíthető lett volna –, ha a forgatókönyve klisészerű, a hanyagul összefércelt jelenetek közötti kohézió gyakran gyenge, a figurák motivációi pedig jó darabig nehezen érthetőek. A Tripla kilences legnagyobb problémája mégsem a jelenetek kidolgozatlansága, hanem hogy nem engedi meg az odakapcsolódást a szereplőkhöz. A kétórás játékidő legkevesebb háromnegyedéig lehetetlen bármelyik figurát megkedvelni, a vágyaikkal és a sorsukkal közösséget érezni, ráadásul a film képi világa is mintha tudatosan elidegenítené az alakokat a nézőtől: közeliket jellemzően alig látni, vagy ha mégis, akkor csak töredékmásodpercekre és alulvilágítva, a kamerának hátat fordító színészekről. Ritka az olyan műfaji mozi, amely ennyire mély rezerváltságot kelt a benne feltűnő figurákkal szemben, és a koncepcionális gondokat az sem feledteti, hogy a végjátékban szépen felpörögnek az események. Hiszen amikor végre valóban kezd érdekessé válni a film, egyszeriben be is fejeződik.

Extrák: Három werk.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2016/12 64-64. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12997