|
|
|
Láttuk mégFracasse kapitányFáber András
Az acélos tekintetű, keményöklű adrenalin-lovagok mai dömpingjében üdítő hiánycikk az a filmműfaj, amit Ettore Scola nagy mesterségbeli tudással megrendezett filmje képvisel. „Comédie larmoyante”, vagyis könnyfakasztó komédia, vagy ha így jobban tetszik: édesbús vígjáték ez a javából, sok humorral és némi érzelmességgel elmesélve. Nemes irodalmi „alapanyagból” (a „fart pour fart” fogalmát megalkotó, romantikus francia író és költő, Théophile Gautier 1863-bon írott, azonos című regényéből), mondhatni hagyományos módon és eszközökkel készült, annyi formai újítás sincs benne, mint a rendező némely korábbi filmjében (például a „táncban elbeszélt” A bálban): teljesen „épeszűen” bonyolódik a hol kissé nekilendülő, hol kissé lelassuló pikareszk cselekmény – egy XVII. századi francia vándor színtársulat, illetve a hozzájuk csapódott, elszegényedett provence-i nemes úrfi, Sigognac báró viszontagságainak története. A regény boldog befejezésével ellentétben (ahol Sigognac és a szépséges Isabelle végül is egymáséi lesznek a civil életben) Scola egy goethe-i értelemben vett „Erzierhungsroman” és egy beavatási misztérium motívumait elegyíti filmjében: itt a hős elveszti ugyan szerelmét, de – színészként, darabíróként, rendezőként – megtalálja helyét az átérzett, színlelt és leplezett érzelmek, vagyis a színház világában, ahol egy szelíd lelkű ifjú gond nélkül belebújhat a „tör-zúz” Fracasse kapitány bőrébe, illetve maszkjába. A teljesség kedvéért jegyezzük meg, hogy korábban más rendezők is feldolgozták ezt a commedia dell’arte figuráit megelevenítő történetet (1943-ban például a nagy Abel Gance rendezett belőle sikerfilmet, az 1961-es feldolgozás főszerepét pedig Jean Marais játszotta – szokásához híven igen attraktívan), de Scola verziója bármelyikkel kiállja az összehasonlítást: Ettore uram a látvány értékvesztésének korában ugyancsak nézhető filmet rendezett belőle.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 977 átlag: 5.37 |
 |
|
|
|
