|
|
|
MoziAngèliqueVarró Attila
Angèlique – francia, 2013. Rendezte: Ariel Zeitoun. Írta: Anne és Serge Golon regényéből Philippe Blasband. Kép: Peter Zeitlinger. Zene: Nathaniel Méchaly. Szereplők: Nora Arnezeder (Angèlique), Gerard Lanvin (Peyrac), Tomer Sisley (Philippe), Simon Abkarian (Desgrez), Mathieu Kassovitz (Nicolas). Gyártó: A.J.O.Z. Films. Forgalmazó: JIL Kft. Feliratos. 113 perc.
A 60-as években
elragadó, ám kérészéletű erotikus műfajcsíra dugta ki fejét a francia komédiák
gazdag humuszából, amelynek női Candide-történetei bájos, talpraesett hölgyeket
öltöztettek változatos zsánerkosztümökbe, hogy aztán rendszeresen elveszítsék
azokat viszontagságaik során, mígnem ráakadnak a legmegfelelőbb férfitársra:
Babette-nek ehhez világháborúba kellett mennie, a két Maria egy latin-amerikai
forradalom hevében talál szerelemre, Barbarella pedig egy szexplanétán nyeri el
angyalát. Mint ez a ciklus legnépszerűbb darabját jelentő kosztümös
kalandfilm-széria, az Angèlique öt
részéből is kiderül, ezek a filmek főként férfiközönséget céloztak meg, nem
csupán a választott műfajstratégia miatt, de a címszereplőnő tekintetében is,
aki valójában sexploitation-hősnőként működött, markáns férfisztárok markában
pihegve – hol vágytól erőtlenül forradalmár-férj, hős marsall-kuzin vagy
tolvajkirály-szerető alatt, hol brutális erőszaktevők áldozataként kéjgyilkos
perzsa hercegtől nőgyűlölő kalózkapitányon át aljas királyi udvaroncokig.
A kultusz-sorozat tavalyi újrázása nem abban különbözik neves elődjétől,
hogy remake helyett a Golon-házaspár vaskos regényeredetijére alapozza
történetét: miként az 1965-ös verziónál, a szűk két órába ezúttal is csak pár
kiemelt epizód kerülhetett be, szinte követhetetlen tempóban pergetve és lazán
egymáshoz fércelve. Az évtizedek óta tisztes iparosként működő Zeitoun a pikáns
pikareszkek hagyományát megtagadva az ezredforduló young adult szériáit éltető kamaszlány-közönség kedvébe akart járni
– megfiatalított Angèlique-jével, romantikus nászjelenettel
a meggyalázások helyett és sokkal aktívabb, öntudatosabb viselkedéssel
ráerősítve a mai fruskaideálra (aki a fináléra rövidre vágott hajával átveszi a
domináns férfistátuszt imádóitól). A korszerűsítés sajnos nem csak a
forráshűségnek ártott, de a klasszikus kalandstílt is jócskán átfazonírozta a
mai digitális látványeffektek és üres képi truvájok jegyében: így hiába a nagy
ívű, csavaros történet, a kiváló férfisztárok (és a műfaj közelmúltjának
legmívesebb kardpárbaja), ez az Angèlique csupán
újabb erőtlen zsáner-beavatott a bakfis-voksokra éhezők viadalában.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 238 átlag: 5.71 |
 |
|
|
|
