|
|
|
MoziWarriorVarró Attila
Warrior – amerikai, 2011. Rendezte: Gavin O’Connor. Írta: Cliff Dorfman és Anthony Tambakis. Kép: Masanobu Takayanagi. Zene: Mark Isham. Szereplők: Tom Hardy (Tommy), Joel Edgerton (Brendan), Nick Nolte (Paddy), Jennifer Morrison (Tess). Gyártó: Filmtribe / Solaris Entertainment / Mimran Schur Pictures. Forgalmazó: Parlux. Feliratos. 140 perc. A hollywoodi bokszfilmek, azon túl, hogy a sportzsáner legnépesebb alfaját jelentik, két vonatkozásban töltenek be komoly szerepet a filmtörténetben: egyrészt a kézikamera fejlődésének és alkalmazásának mérföldköveit jelzik Body and Soultól a Rockyn át egészen az Aliig, másrészt a férfimelodráma tagadhatatlanul szokatlan műfajának legmarkánsabb képviselői, legyen szó némafilmes ringrománcokról vagy karcos boksz-noirokról. Gavin O’Connor tavalyi műve az utóbbi szempont éldarabja – miközben a kor szavát követve véres ketrecharcokig durvítja az ökölvívó-meccseket, az ezredforduló legbátrabban felvállalt búfakasztó férfimelodrámájává válik.
A kétnapos MMA-bajnokság fináléjában szembekerülő rég elszakadt fivérek és az öcs trénereként bűnbocsánatra áhítozó apa háromszögtörténete erősen életszagú megközelítésében az elmúlt évek rögrealista küzdősportdrámáinak hagyományát követi Pankrátortól a Fighterig (lásd a lakonikus címet), kétszálú sztorijában a Somebody Up There Likes Me iraki veteránná átminősített Rocky Grazianója (többször konkrétan megidézve) húz kesztyűt a Reménység bajnokából megismert James Braddock fizikatanár-verziójával. A családi férfiösszetartás tematikáját mániákusan újrahasznosító O’Connor számára (a Csoda a jégen hokiválogatottjától a Zsaruk becsülete rendőrfamíliájáig) azonban a hitelesség cseppet sem zárja ki a csúcsra járatott érzelmi hatáskeltést, így a csendes borongások és véres küzdelmek mellett a könnyes megváltások is helyet kapnak a jócskán három zsebkendős fináléban. Szemben a Rocky-szériával, a veszélyes elegy ezúttal hibátlanul működik, a végkifejlettel szigorított fegyintézetek lázadásait is könnyedén érzelmes összeborulássá lehetne szelídíteni: miközben nézője minden ütést magán érez, a kiváló színészi játéknak hála (élen a sokadig lenyűgöző visszatérését nyújtó Nick Nolte-val), szívtájékon is éri néhány jól időzített és pusztító erejű balegyenes.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 920 átlag: 5.29 |
 |
|
|
|
