KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
   2011/február
FILM / SZÍNHÁZ
• Gelencsér Gábor: Filmszínpad Mozi a színházban
• Muhi Klára: A hazug nagymama meg a többiek Apacsok
VARGAS LLOSA
• Ardai Zoltán: Buja, kényes, hideg Mario Vargas Llosa-adaptációk
BUNUEL
• Szabó Z. Pál: „Az aranykor” mítosza Dalí és Buñuel kapcsolata
• Tornai Szabolcs: Szürrealista előgyakorlatok az éberséghez Luis Buñuel
JOHN WAYNE
• Varga Dénes: A vadnyugat hercege John Wayne és a hatvanas évek
• Nevelős Zoltán: Karakán emberek A félszemű
ARONOFSKY
• Szabó Ádám: Őrjítő vágy Darren Aronofsky
• Kovács Kata: Pszichobalett Fekete hattyú
ANIMÁCIÓ
• Varga Zoltán: Kétdimenziós manőverek Anilogue
• Margitházi Beja: Animáció, nem imitáció Sylvain Chomet: Az illuzionista
TELEVÍZÓ
• Sepsi László: A bennem élő gyilkos Dexter-sorozat
• Kemenes Tamás: Alpári unalom Való Világ 4.
• Deák Dániel: Veszteni tudni kell 40 milliós játszma
FESZTIVÁL
• Gelencsér Gábor: Titkok, hazugságok Torino
KÖNYV
• Vincze Teréz: Láttatni a láthatatlant Marc Vernet: A hiány alakzatai
• Harmat György: Iskola a papíron Kelecsényi László: Álmodozók és megszállottak
KRITIKA
• Báron György: Téli mese A vágyakozás napjai
• Gorácz Anikó: A kripli Miklauzic Bence: Éji séták és éji alakok
• Vajda Judit: Csernobil és Isaura Az ügynökök a Paradicsomba mennek
MOZI
• Baski Sándor: Emberek és istenek
• Schreiber András: Három majom
• Vincze Teréz: A király beszéde
• Vajda Judit: Egy jobb világ
• Forgács Nóra Kinga: Szerelem, pasta, tenger
• Tüske Zsuzsanna: Az utazó
• Alföldi Nóra: New York I Love You
• Sepsi László: Párizsból szeretettel
• Vörös Adél: A dilemma
• Kovács Marcell: Zöld Darázs
• Csillag Márton: Gulliver utazásai
• Varró Attila: Boszorkányvadászat
• Pápai Zsolt: Követés
• Czirják Pál: Sodrásban
• Alföldi Nóra: Felhangolva
• Tosoki Gyula: Az élők és a holtak
DVD
• Martsa András: Pedig olyan csendes ember volt…
MOZI
• Kovács Marcell: Inferno – Pokol
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Párizsból szeretettel

Sepsi László

From Paris with Love – francia, 2010. Rendezte: Pierre Morel. Írta: Adi Hasak, Luc Besson. Kép: Michel Abramowicz. Zene: David Buckley. Szereplők: John Travolta (Charlie Wax), Jonathan Rhys-Meyers (James), Kasia Smutniak (Caroline), Amber Rose Revah (Nichole). Gyártó: EuropaCorp / M6 Films. Forgalmazó: Palace Pictures. Feliratos. 92 perc.

A Takennel a Bresson-istálló talán legmegbecsültebb tagjává előlépett operatőr-direktor Pierre Morel harmadik rendezésével a vériszamos bosszúfilm rideg világától visszakanyarodott a rendezői debütálását jelentő B13 – A bűnös negyed iróniával túlhajtott zsáner-utánérzéséhez. Míg az említett elsőfilm a Menekülés New Yorkból disztópiáját ültette át az új évezred Párizsába és vegyítette azt a nyolcvanas évek buddy movie-jainak hagyományával, addig a Párizsból szeretettel már elsősorban az utóbbira koncentrál, ahol az összeférhetetlen férfipáros súlyosabbik felét robosztus vörös zsaru helyett egy kokainos orrú amerikai titkosügynök képviseli.

Míg a kortárs francia bűnfilm esetenként izzadtságszagba fúlva próbálja utolérni tengerentúli konkurenciáját – 36-tól 22 lövésig –, a Bresson ötletéből dolgozó Morel a Taxi- és a Szállító-széria által kijelölt könnyebbik utat választja, a retróhullámot meglovagolva hajtva el akció-vígjátékát a komolyan vehetőség határán bőven túlra, ahol a sematikus sztorit ellensúlyozó Travolta-jutalomjáték, egy-egy John Woo-t idéző akciószekvencia és pár emlékezetes egysoros elég is a dicsőséghez. Mindennek ellenére Morel munkája éppen a címében rejlő pökhendi ígéretet nem váltja be: párizsi elegancia helyett teli szájjal röhög (kissé megkésve) a terrorizmus elleni harcon és az egész filmet a hátán cipelő karikatúrát rajzol, de ezekkel együtt is csupán műfajának átlagdarabja, amit elsősorban a túlburjánzó önirónia különböztet meg hollywoodi társaitól. A zsánerszabályoknak megfelelően ugyan a zárlatra mindkét férfihős profitál a kényszerű szövetségből és a közös nevezőt immár nem csak a „Le Big Mac” jelenti, a domináns fél továbbra is a Travolta figurájába sűrített amerikai kultúra, akinek hatására a visszafogott francia kolléga végül mégis elindul a méretes mordállyal felszerelt, magányos akcióhősök rögös útján.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2011/02 55-55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10520