KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
   2011/február
FILM / SZÍNHÁZ
• Gelencsér Gábor: Filmszínpad Mozi a színházban
• Muhi Klára: A hazug nagymama meg a többiek Apacsok
VARGAS LLOSA
• Ardai Zoltán: Buja, kényes, hideg Mario Vargas Llosa-adaptációk
BUNUEL
• Szabó Z. Pál: „Az aranykor” mítosza Dalí és Buñuel kapcsolata
• Tornai Szabolcs: Szürrealista előgyakorlatok az éberséghez Luis Buñuel
JOHN WAYNE
• Varga Dénes: A vadnyugat hercege John Wayne és a hatvanas évek
• Nevelős Zoltán: Karakán emberek A félszemű
ARONOFSKY
• Szabó Ádám: Őrjítő vágy Darren Aronofsky
• Kovács Kata: Pszichobalett Fekete hattyú
ANIMÁCIÓ
• Varga Zoltán: Kétdimenziós manőverek Anilogue
• Margitházi Beja: Animáció, nem imitáció Sylvain Chomet: Az illuzionista
TELEVÍZÓ
• Sepsi László: A bennem élő gyilkos Dexter-sorozat
• Kemenes Tamás: Alpári unalom Való Világ 4.
• Deák Dániel: Veszteni tudni kell 40 milliós játszma
FESZTIVÁL
• Gelencsér Gábor: Titkok, hazugságok Torino
KÖNYV
• Vincze Teréz: Láttatni a láthatatlant Marc Vernet: A hiány alakzatai
• Harmat György: Iskola a papíron Kelecsényi László: Álmodozók és megszállottak
KRITIKA
• Báron György: Téli mese A vágyakozás napjai
• Gorácz Anikó: A kripli Miklauzic Bence: Éji séták és éji alakok
• Vajda Judit: Csernobil és Isaura Az ügynökök a Paradicsomba mennek
MOZI
• Baski Sándor: Emberek és istenek
• Schreiber András: Három majom
• Vincze Teréz: A király beszéde
• Vajda Judit: Egy jobb világ
• Forgács Nóra Kinga: Szerelem, pasta, tenger
• Tüske Zsuzsanna: Az utazó
• Alföldi Nóra: New York I Love You
• Sepsi László: Párizsból szeretettel
• Vörös Adél: A dilemma
• Kovács Marcell: Zöld Darázs
• Csillag Márton: Gulliver utazásai
• Varró Attila: Boszorkányvadászat
• Pápai Zsolt: Követés
• Czirják Pál: Sodrásban
• Alföldi Nóra: Felhangolva
• Tosoki Gyula: Az élők és a holtak
DVD
• Martsa András: Pedig olyan csendes ember volt…
MOZI
• Kovács Marcell: Inferno – Pokol
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Kritika

Az ügynökök a Paradicsomba mennek

Csernobil és Isaura

Vajda Judit

Dézsy Zoltán megkésett rendszerváltásfilmje megáll a tételmondatoknál.

Az Utolsó jelentés Annárólt és az Apacsokat követően újabb „ügynökfilmet” láthatunk, mely – a Mészáros Márta- és a Török Ferenc-alkotáshoz hasonlóan – ismét magát az ügynököt választja főhősének. A hatvanas, illetve a hetvenes évek után ezúttal a Kádár-rendszer kedélyes végnapjaiban, a nyolcvanas évek végén járunk. Kárász Mátyás pályafutását követhetjük: a világot járt, a pártelit körébe tartozó szülők egyetemista gyermeke ellenzéki eszmék hívévé válik, majd bajba kerül, lebukván egy szamizdatkiadvánnyal, később pedig egy étteremben „lázít”. Ekkor a család barátja, a rendszer egyik szürke eminenciása felajánlja neki, hogy megúszhatja az egész botrányt, sőt fontos részese lehet a rendszerváltó folyamatoknak és a későbbi megújuló politikai világnak is. Ennek ára, hogy jelentéseket kell írnia politizáló barátairól és tevékenységükről.

A többszörös szűrők mögé helyezett (Apacsok), illetve az életrajzi filmek klasszicizáló-kanonizáló gesztusával készült művekkel (Utolsó jelentés Annáról) szemben Az ügynökök a Paradicsomba mennek cselekménye hátteréül abszolút realista környezetrajzot nyújt. „Echte” nyolcvanas évekbeli lakás- és kocsmabelsők, Daciák és az R-GO zenéje segít megragadni a peresztrojka, Bős-Nagymaros, Csernobil és Isaura meghatározta korhangulatot. A realizmusra törekvéssel némileg szembemegy azonban a film több más eleme: a színészi játék például sokszor kifejezetten modoros, ezenkívül az olyan remek, találó sorok közé, mint amilyen a címül választott „Majdnem úgy élünk, ahogy akarunk”, számos papírízű, szájbarágós tézis, didaktikus tételmondat szorult. „Mi mindent ennek a rendszernek köszönhetünk” – szajkózzák a főhős szülei, máskor pedig a „Kiknek a szabadsága? A gazdagoké?” szavak keserítenek (leginkább a Kárász Mátyás és az őt beszervező Gara ezredes közt zajló jelenetek tartalmaznak ilyen frázisokat).

Mindez az ellentmondásosság (hiteles környezetrajz kontra modoros színészi játék és papírízű mondatok) együtt azonban érdekes módon jól adja vissza a korszellemet, a nyolcvanas évek végének hamis valóságát. Arra viszont nincs mentség, hogy az ötletszegény operatőri munka, a fantáziátlan plánozás, a mellékszereplők gyenge teljesítménye, a rövidre hagyott, nem eléggé kifuttatott jelenetek, a túl gyors váltások miatt a mű egészére a tévés esztétika jellemző (ezt fokozza az e-cinema hatása) – és sajnos nem annyira az igényes tévéfilmek, mint inkább a honi sorozatok invenciótlan hozzáállása.

Ami pedig a témaválasztást illeti: százszor is leírták már, milyen óriási hiányossága a magyar filmnek, hogy feldolgozatlanul hagyta a rendszerváltást. A dokumentumfilmes Dézsy Zoltán bemutatkozó nagyjátékfilmje viszont éppen erről szól. Nem nagyszabású tablót kíván festeni a történelmi eseményről, hanem megpróbálja testközelbe hozni a benne résztvevőket. Hogy Az ügynökök a Paradicsomba mennekben mennyire nem hús-vér figurák jelennek meg, arról elsősorban az tanúskodik, hogy az alkotók rendkívül erőltetetten képezik le a kor társadalmi-politikai osztályait: az „elitkommunista” Kárász szülőkről fentebb már volt szó; Mátyás feleségének édesapja munkásőr, nagyapja pedig székely. Hogy ezen kétdimenziós karakterek segítségével mennyire nem sikerült átélhető emberi drámát faragni, arra jó példa a feleség előtti lelepleződés elkapkodott jelenete, illetve az, hogy a cselekmény során megszületett gyerekre folyamatosan hivatkoznak, viszont eléggé életidegen módon egyszer sem tűnik fel a képen.

Ennél is nagyobb gond talán, hogy több mint húsz évvel a rendszerváltás után ez a film már igencsak megkésett. A gazdasági világválság, a kormányváltás, a készülőben lévő új alkotmány, a magánnyugdíjak eltérítése és a közfelháborodás övezte médiatörvény idején a magyar társadalmat már egészen más problémák foglalkoztatják. Az ügynökök a Paradicsomba mennek által levont sommás konklúziók (a rendszerváltást is a régi rendszer irányította, így az voltaképpen meg sem történt) jó részére időközben magunktól is rájöttünk.

AZ ÜGYNÖKÖK A PARADICSOMBA MENNEK – magyar, 2010. Rendezte és írta: Dézsy Zoltán. Kép: Mertz Lóránt. Zene: Vizy Márton. Vágó: Zimay András. Hang: Perger István. Producer: Juhász Sándor. Szereplők: Karalyos Gábor (Kárász Mátyás), Lukács Sándor (Gara ezredes), Kubik Anna (Kárászné), Benkóczy Zoltán (György). Gyártó: VIP Kft. Forgalmazó: Videopartner. 91 perc.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2011/02 51-51. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10499


előző 1 következőúj komment

szóvillantó#1 dátum: 2013-10-07 07:14Válasz
Kissé "megkésett" hozzászólás, de hát a kritikus szerint a film is az. Bár... lehet-e megkésettségről beszélni korokat, eseményeket, jellemeket megidéző film esetében? Meglehet, a megvalósítás elkapkodottnak nevezhető valóban, nem eléggé kiérlelt, de ebben a nyersességben, az amatőrnek tűnő kamerakezelésben is van valami "korszellemet" idéző. Az egész "rendszerváltás" körüli időszak "valami nem stimmel" érzését, hangulatát többszörösen is hozza ez a profizmust nélkülöző, meglehet, elkeseredésből, tehetetlen kiszolgáltatottságból is születő mű (A sok-sok hozzá nem értő balfék, és a mögöttük kezüket dörzsölő bennfentesek egyenlőtlen felállású "harcai", a csúsztatások, mellébeszélések, a félrelövő indulatok, mindennek folyománya itt van velünk. Bizonyos generációk nagyon is tudják, az általánosításon túl nagyon is konkrét "karrier" indulásának bemutatását látjuk, dokumentumbejátszásokkal alátámasztva.) Csak egy lenyomat? Lehet. De szíven üt.