Angolszász képregényScott Pilgrim a világ ellenA középszer ellenKlág Dávid
Hiába kungfuznak folyton a Scott Pilgrim filmváltozatában is, O'Malley történetének középpontjában sokkal alattomosabb pofonok állnak. Vannak tökéletes rendezőválasztások. Amikor kiderült, hogy Edgar Wright (Haláli hullák hajnala, Vaskabátok) fogja megrendezni a kanadai Brian Lee O’Malley jelenleg a befejező, hatodik köteténél tartó Scott Pilgrim-sorozatát, a Wright-rajongók már tudhatták, hogy nála nem lehet jobbat találni a feladatra. Az ok pedig egyszerű, az angol rendező az egyébként zseniális Spaced című sorozatától kezdve olyan figurákkal foglalkozik, akiket a popkulturális tudásuk határoz meg, akik a világot Michael Bay- vagy George A. Romero-filmnek, egy lövöldözős konzoljátéknak vagy akár posztmodern installációként élik meg. Ezek a szereplők eddig mind fiatal felnőttek voltak. Scott Pilgrim karaktere tökéletesen illik a sorba.
Malley lapjain Pilgrim huszonkét éves srác, aki egy torontói egyszobás szuterénban lakik meleg lakótársával, egy garázsbanda basszusgitárosa, egy semmittevő, aki a történet elején egy gimis lánnyal kezd járni. A henyét Ramona Flowers szakítja meg, akivel Scott összejön ugyan, de boldogok csak akkor lesznek, ha legyőzi a lány hét gonosz exét. És nem sakkban, hanem kézzel-lábbal. Malley a képregényében többféle stílusjegyet ötvöz: a figurák a japán hagyományokhoz hasonlítanak, a harcok hátterének mozgásvonalai ugyanabból a rajztradícióból jönnek, a képkockák nem mindig lineárisak, a klasszikus háromszor hármas kockastruktúra ritkán van meg, a könyv tele önreflexív kiszólásokkal, alkotói megjegyzésekkel, videojátékok betűtípusai és egyéb vizuális elemei pofátlankodnak a képek közé. A legyőzött ellenfelek érméket hagynak el. Átlagos huszonévesekből karatemesterek válnak egy szempillantás alatt. A Scott Pilgrim-sorozat hosszúra nyúlt, ráérős beszámoló a felnőtté válásról, a digitális gyerekkor populáris kultúrájának utolsó, felelőtlen emlékeibe kapaszkodva. A legjobb fejlemény a hazai képregényrajongóknak, hogy nem kell illegálisan letölteni vagy külföldről rendelni, mert Nyitott Könyvműhely idén május óta rendszeresen adja ki O'Malley köteteit, fapados, de szimpatikus és költséghatékony formában.
Edgar Wright rendezésében a Scott Pilgrim a világ ellen száguld és zakatol, mint egy tűzijátékkal hajtott mágneses vonat és legalább annyira színpompás is. Wright, akárcsak O'Malley, a vizualitást videojátékok, mangák és animék képi világával keveri, a hangeffektek vagy a nyolcbites konzolok hangzását imitálják vagy esetenként egy újabb érzék birizgálásaként feliratban is megjelennek a vásznon. A digitális trükkökkel rétegzett, a fősodorbeli filmekhez képest eksztatikus látvány leginkább a Wachowski-testvérek két évvel ezelőtti, távol-keleti forrásokból táplálkozó Totál turbójához hasonlítható, de amikor elhagyja a szemkápráztató külsőségeket, a film akkor is képes működni. Wrightnak megvan az írói képessége, hogy karakterei szerethetőek és hitelesek maradnak bizarr és lehetetlen helyzetekben is, a legjobb példa erre az őszinte barátság a Haláli hullák hajnala zombiinváziójában. A Scott Pilgrim viszont a vértelen verekedések közben ugyanazt az érzést biztosítja, mint az alapanyag, a fiatalság és a felnőttkor közötti instabil lét elillanó könnyűségét, amit nem húznak le a kötelességek, felelősségek és a múlt terhei.
De a Scott Pilgrim legalább annyira fergeteges akciófilm, mint többszörösen áttételes melodráma, ami eddig Wright filmjeiben a paródia és tisztelgés elegye volt (a Haláli hullák hajnala működik zombifilmként és azok paródiájaként, a Vaskabátok ugyanez Michael Bay akciófilmjeivel, giallókkal és kisvárosi thrillerekkel), annak helyére a biztos kezű akciórendezés és a még erősebb színészvezetés került. O'Malley képregényében a karaktereknek stilizált arcuk van, a szereplőket leginkább a hajuk és az arcszőrzetük alapján lehet megkülönböztetni, itt viszont az olyan markáns arcok, mint Kieran Culkin meleg lakótársként vagy Alison Pill a banda dobosaként feltöltik élettel a jelzésértékű szerepeket. Az adaptációktól elvárt sűrítések, ellipszisek, átformálások ellenére a Scott Pilgrim minden szempontból sikeres feldolgozás: a játékkonzolokon pubertálódó generációk és későhúszas hipszterek pavlovi reflexeit beindító csodafilm.
SCOTT PILGRIM A VILÁG ELLEN (Scott Pilgrim vs. the World) – amerikai, 2010. Rendezte: Edgar Wright. Írta: Bryan Lee O'Malley képregénye alapján Michael Bacall, Edgar Wright. Kép: Bill Pope. Zene: David Arnold. Szereplők: Michael Cera (Scott Pilgrim), Mary Elizabeth Winstead (Ramona), Kieran Culkin (Wallace), Chris Evans (Lucas), Anna Kendrick (Stacey). Gyártó: Universal / Relativity Media. Forgalmazó: UIP-Duna Film. Feliratos. 112 perc.
Scott Pilgrim - Nyitott Könyvműhely, 2010.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 1556 átlag: 5.52 |
 |
|
