KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
   2010/november
TELEVÍZÓ
• Schreiber András: Szupergettósítás Kultúrtévé
FINCHER ÉS A FACEBOOK
• Baski Sándor: Netpolgár A közösségi háló
NŐI SZEMMEL
• Hungler Tímea: A kamera neme Női tekintet
• Kovács Kata: Az apa árnyéka Úl raj: Sofia Coppola
• Alföldi Nóra: Ösztrogén, vagy valami hasonló Angelina Jolie
PERZSA NŐK
• Iványi Zsófia: Kőzáporban Női sorsok Perzsiában
• Barkóczi Janka: Perzsa kertek Beszélgetés Shirin Neshattal, Shoja Azarival és Tóth Orsival
A HELY SZELLEME
• Roboz Gábor: A legszűkebb kelepce Klausztrofób thrillerek
• Varró Attila: A törlesztés démonai Kísértetházak
FESZTIVÁL
• Schubert Gusztáv: Túlélni az életet Velence
KÉPMESTEREK
• Rédey Soma: Fény a falon Beszélgetés Tóth Jánossal
IVAN PASSER
• Zalán Vince: Kisvárosi víkendek Ivan Passer másfél cseh filmje – 2. rész
FILMISKOLA
• Pápai Zsolt: Serpenyő és puska Hangnemváltás és kevert hangnem
• Varga Zoltán: Életút-kereszteződések Párhuzamos elbeszélések
KRITIKA
• Csillag Márton: Viccen belül Egy komoly ember
• Gorácz Anikó: Sorskönyv Szekeres Csaba: Örvény
FILM / REGÉNY
• Nevelős Zoltán: Egy zárkózott angol úr Martin Booth: Az amerikai
• Kovács Marcell: Rózsaszín szorongás Az amerikai
MOZI
• Varró Attila: Szerelmi bűnök
• Pápai Zsolt: Tőzsdecápák 2: A pénz nem alszik
• Vajda Judit: A lány aki tűzzel játszott
• Kolozsi László: Ünnepek után
• Baski Sándor: Nömadak Tx
• Szabó Noémi: Babák – Az első év
• Tüske Zsuzsanna: Ízek, imák, szerelmek
• Vörös Adél: Sejtcserés támadás
• Forgács Nóra Kinga: Képzelt szerelmek
• Lovas Anna: Őrzők legendája
• Parádi Orsolya: Gru
• Sepsi László: Alfa és Omega
• Alföldi Nóra: Dobogó kövek
DVD
• Varró Attila: Vörös szikla
• Géczi Zoltán: A nyakörv
• Sepsi László: Végrehajtók
• Pápai Zsolt: Láncra vert igazság
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Film / Regény

Az amerikai

Rózsaszín szorongás

Kovács Marcell

Anton Corbijn filmjét a Bourne-utáni akcionista thriller-eszménnyel bátran szembemenő megközelítés teszi izgalmassá.

 

Egy rövid, éjszakai mopedes kergetőzés jóformán az egyetlen akciójelenet Anton Corbijn rendhagyó thrillerében. Az olaszországi hegyi falucskában menedéket kereső gengszter története a hatvanas-hetvenes évek szellemében fogant, főhősét lételméleti kérdések foglalkoztatják, fegyverét ritkán használja, akkor is inkább csak bajt okoz vele. Szakítana bűnös múltjával, a szép utcalány oldalán kezdene új életet, de titokzatos üldözői rátalálnak, és az életét követelik. Miközben a vászon meg sem rezdül. A hosszan kitartott snittek, az alakokkal egyenrangú hátterek és a lustán vánszorgó kamera fényképszerű mozdulatlanságba merevíti a történéseket, és manapság szokatlan, bágyadt hangulatot kölcsönöz az elbeszélésnek. Ez a Bourne-utáni akcionista thriller-eszménnyel bátran szembe menő megközelítés teszi izgalmassá Az amerikait.

Corbijn játékfilmes bemutatkozása, a Joy Division tragikus sorsú énekeséről, Ian Curtis-ről szóló életrajzi film, a Control még egyértelműen a fotóművész munkája volt. A jellegzetes, szemcsés fekete-fehér képeket Corbijn a fotós múltjából hozta magával, és legendás Joy Division-portréi révén személyes kötődése is volt a témához. Az amerikai már határozott elmozdulás egy önálló, filmes alkotói személyiség kialakítása felé. A szakítás a múlttal leglátványosabban a fekete-fehér technika színesre cserélésében mutatkozik meg, de ennél fontosabb a gesztus, hogy ezúttal a saját élményeitől idegen terepen, a mozi egyik klasszikus műfajában, a gengszterfilmben próbálta ki magát. A George Clooney főszereplésével, amerikai megrendelésre készített regényadaptáció bátor vállalkozás Corbijntól. Kétes kimenetelű kaland. A hollywoodi tömegfilm és az európai művészfilm összeházasítására tett kísérlete ugyan balul sült el, de kudarcában is figyelemre méltó.

A film egyik jelenetében a rendező egy erőltetett idézettel Leonéra hivatkozik, de jó viszonyítási pont lehet Antonioni és Melville is, a modern európai „némafilm” másik két óriása. A sorsa elől messze földre menekülő főhős története egyenesen mintha a Foglalkozása: riporter feldolgozása lenne A szamuráj sármos szociopatájával a főszerepben. Thrillernek álcázott melodráma a szorongásról és a paranoiáról. A bizalmatlanságról, a kimondatlan szavakról, a pusztulással fenyegető kapcsolatokról. Ilyen súlyos csendeket manapság ritkán hallani a moziban. Különös hangulatú, kivételes látványvilágú film Az amerikai, egyetlen dolog hiányzik belőle: a dráma. Pedig lenne éppen helye a megrázó történetben. Egy háborgó léleknek a megnyugvásért, egy új élet lehetőségéért folytatott harcát látjuk a halál fenyegető közelségében. De Corbijn filmje a sötét külső és belső erőkkel szemben egyszerre folytatott küzdelem tragikumának a bemutatásával adós marad. Az archetipikus figurák és a pofonegyszerű szimbolika találkozása örökérvényű, mitikus mese helyett csak romantikus giccset eredményez. A gyilkost a szajha szerelme és a pap barátsága váltaná meg? Lehet. De hogy a főhős küzdelmének értelmezéséhez még egy fennkölt pillangó-metaforát is mellékel a rendező, az már sok a jóból. Corbijn bánatos gengszterének a pillangók a hobbija. Pillangókról olvas, és pillangó-tetoválást visel a hátán, mert ő is átváltozásról álmodik, maga mögött hagyná a sivár hernyólétet, és cifraszárnyú pillangóként röppenne a magasba. Ennek a kínosan szépelgő hasonlatnak a fényében válnak csak világossá a rendező szándékai. Corbijn a szorongás fogcsikorgató drámája helyett a halálfélelem diszkrét báját mutatja meg nekünk. A finom vonalvezetésű, pasztell árnyalatú rettegést. Azt, hogy milyen lehet szomorú szamurájként várni a végzetre Miss Italy karjaiban a narancsfák alatt. Hogy milyen? Kellemes.


AZ AMERIKAI (The American) – amerikai, 2010. Rendezte: Anton Corbijn. Írta: Martin Booth regényéből Rowan Joffe. Kép: Martin Ruhe. Zene: Herbert Grönemeyer. Szereplők: George Clooney (Jack), Violante Placido (Clara), Thekla Reuten (Mathilde), Paolo Bonacelli (Benedetto atya). Gyártó: Focus Features. Forgalmazó: Palace Pictures. Feliratos. 105 perc.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2010/11 53-53. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10287