Schreiber András
Cheri – brit-francia-német, 2009. Rendezte: Stephen Frears. Írta: Colette regényéből Christopher Hampton. Kép: Darius Khondji. Zene: Alexandre Desplat. Szereplők: Michelle Pfeiffer (Lea de Lonval), Kathy Bates (Madame Peloux), Rupert Friend (Cheri), Felicity Jones (Edmee). Gyártó: Bill Kenwright Films. Forgalmazó: Budapest Film. Feliratos. 92 perc.
Stephen Frears kosztümös filmjei a Veszedelmes viszonyok óta rendre kudarcba fulladnak. Az adaptáció bukása ez, a szentimentalizmus győzelme az élet felett. A Chéri sem több élettelen képeslap-filmnél, tulajdonképp korrekt, majdhogynem szöveghű adaptációja Sidonie-Gabrielle Colette két kisregényének, az 1920-as Cinci-nek és a (film zárlatában megelevenedő), hat évvel később keletkezett Cinci meghal-nak.
A Cinci (és ezzel együtt Colette írói) erejét nem a regényben felfestett probléma (koravén selyemfiú és hervadó kurtizán szerelme) adja, hanem az a roppant stíluskészség, amellyel az írónő az érzelmeket megragadja. „Colette-et, minden bizonnyal, érzékei tették poétává” – jegyezte meg a Chéri-regények kapcsán száz éve a Nyugat hasábjain Gyertyán Ervin. Frears pedig épp ott vétett, hogy megpróbált hű maradni az eredetihez, mi több visszaadni azokat a festményszerű nyelvképeket, amelyek az írónőre oly jellemzők. Kétségkívül telitalálat volt Michelle Pfeiffert megnyerni a hanyatló csillagú Lea szerepére, ahogy zseniális választás Kathy Bates mesterkedő-ármánykodó anya-figurája, és Rupert Friend Chérijében is látjuk a potenciált; gyönyörű a fotográfia (Darius Khondji), nagyszerűek a kosztümök, lenyűgözőek a díszletek – mégis sántít az egész. Pfeiffer és Friend annyira különbözik, hogy a szerelemspirál kezdetben természetesnek tetszik – a Belle Époque varázsa azonban az első félóra elteltével megkopik, az erotika, a fülledt szenvedély átadja helyét a szenvelgésnek. A kisregény tulajdonsága ez, a fékezett habzású erotika, a fanyar és tragikus érzelmek elbeszélése a Chéri (talán nem véletlenül: a mű önéletrajzi ihletésű, Colette és mostohafia egymásra találása adta a kiindulópontot), csakhogy a szavak ereje ezúttal nem váltható képekre. Pontosabban fennáll a konvertálás lehetősége, de csak jelentős veszteség árán – a film belefullad a szentimentalizmusba.
Miközben az alapanyag magában hordozza egy aktualizálható coming-of-age történet lehetőségét, Frears (valamint forgatókönyvírója, Christopher Hampton) korhűségbe és a Colette-szövegbe vetett hite miatt semmit nem sikerült hozzátenni az eredetihez. A Chéri erotika- és érzelemmentes, cukorba mártott, szépelgő film az erotikáról és a szerelemről.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2009/11 54. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9981 |
