Sepsi László
Gamer – amerikai, 2009. Rendezte és írta: Brian Taylor, Mark Neveldine. Kép: Ekkehart Pollack. Zene: Robb Williamson és Geoff Zanelli. Szereplők: Gerard Butler (Kable), John Leguizamo (Freek), Michael C. Hall (Ken Castle), Milo Ventimiglia (Rick Rape), Alison Lohman (Trace). Gyártó: Lionsgate / Lakeshore. Forgalmazó: Fórum Hungary. Feliratos. 95 perc.
A Crank 1-2-vel és a Boncasztal forgatókönyvével a videójáték-hatásokat mutató kortárs tömegfilm meghatározó szerzőivé előlépett Neveldine/Taylor-páros legújabb munkájával haladt tovább az eddig megkezdett úton. Míg a Crank elsősorban a képi világ, illetve néhány jellegzetes motívum (mint az életerő újratöltése a második részben) szintjén mutatták fel a legfiatalabb médium hatását, a Boncasztal pedig elsősorban témája (orvostanhallgatók a tökéletes gyilkosság elkövetését célzó vetélkedése) által köthető a játékok világához, addig a Gamer már a szintézis filmje. Az író-rendezők vizuálisan végletekig stilizált disztópiájában az interaktív játékokat hús-vér avatarokkal játsszák: a szükségesnél is többet ripacskodó Michael C. Hall alakította, a tematika más darabjaiból is ismerős, istenszerű programozó-figura két projektje a Counter Strike-féle kommandós játékokat imitáló Slayers, illetve a Sims-sorozat élőszereplős változatát nyújtó Society a filmbéli társadalom legfontosabb szórakoztatóipari termékei. Bár a Society alapötlete minden szempontból izgalmasabb, a cselekmény jelentős részét természetesen az előbbi világában játszódó akciójelenetek teszik ki, középpontban a játék kényszerből lett sztárját alakító Gerard Butlerrel
Míg középszerű, formanyelvi szempontból a Tony Scott-iskolát folytató akciófilmként a Gamer megállja a helyét, minden más szinten a kihagyott ziccerek filmje. Az alkotópáros néhány kézjeggyel dúsítva felmondja a túlélőjátékokkal operáló disztópiák (Rollerball, Halálfutam, Menekülő ember) legfontosabb toposzait, minden adandó alkalommal beilleszt egy-egy női fenékről készült nagyközelit vagy szexuális utalást, de az eredetibb ötletek nagyrészt elsikkadnak a kínos közhelyáradatban. Viszont láthatjuk táncolni az Al Pacino és Christopher Walken babérjaira pályázó drága, dolgos Dextert.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2009/11 56. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9977 |
