Varró Attila
Whiteout – amerikai-kanadai, 2009. Rendezte: Dominic Sena. Írta: Greg Rucka művéből Jon Hoeber, Erich Hoeber, Chad Hayes és Carey Hayes. Kép: Christopher Soos. Zene: John Frizzell. Szereplők: Kate Beckinsale (Carrie Stetko), Gabriel Macht (Pryce), Alex O'Loughlin (Haden), Tom Skerritt (Dr. Fury). Gyártó: Warner Bros. Forgalmazó: InterCom. Feliratos. 90 perc.
Szemben az Északi-sarkvidék népes műfaj-populációjával szánhúzós kalandmeséktől kém-akciófilmen át az eszkimo-westernekig, a hatalmas antarktiszi földrész eleddig csak a sci-fi horror (Dolog, Mély fagy,AvP) és a pingvinfilm terén mutatott fel saját zsánerlakókat. Greg Rucka 1998-as képregénye – és az idei moziverzió – jóvoltából immár a detektív-thriller is megvetette lábát a vastag jégen: a négyezer fős kontinens történelmének első gyilkossági ügye az amerikai állomás egyfős rendfenntartója, egy hivatali túlkapás miatt száműzött sheriffhölgy kezébe kerül, akinek nem csupán a tudóspopulációt sorra látogató jégcsákányos tettessel, de saját traumatikus életével is szembe kell néznie, miközben alig pár nap választja el a bázis teljes téli kiürítésétől.
A főként adrenalin-túladagolt bűnfilmjeiről ismert Dominic Sena életműve igen messze helyezkedik el Rucka graphic noveljétől: a Whiteout-képregény nem csupán a jégvilághoz illő minimál-monokróm, statikus képi világában, de a bűnügyi történetet erős drámai karakterábrázolással elmélyítő történetvezetésében sem igazán rokonítható a Kardhal vagy a Tolvajtempó párbites kalandtúráival. A Vakító fehérség bűntörténetébe így aztán húsz percenként beletuszkol(nak) egy-egy üldözési, szabadulási vagy verekedős akciójelenetet (élen egy átgondolatlanul megkoreografált hármas közelharccal a tomboló hóviharban), a párbeszédeket pársoros pengeváltásokra redukálják, a tenyeres-talpas, ám kőkemény főhősnőből pedig szilfidre szálkásított, sírdogálós kamaszlányt faragnak, aki nagyrészt a bűvkörébe csábult férfiegyedek segédletével boldogul az egyre hajmeresztőbb kihívásokkal (sőt a film a képregény-eredeti leszbikus felhangokat kínáló, rivális nyomozónő-figurát is gondosan macsó FBI-ügynökre konvertálja). Míg a közelmúlt másik jeges-véres comics-adaptációja, a 40 nappal és éjjel vámpírhorrorja mind látványvilágában, mind dermesztő dramaturgiájában jobbára ragaszkodott az alapmű erényeihez, a Vakító fehérség alkotói pont a sikeresélyes összetevőket vonták meg történetüktől: mutatós fekete-fehérből sima szürkére színezték, jéghideg érzelmi poklát langyosra melegítve.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2009/11 57. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9974 |
