Vincze Teréz
Pandora'nin kutusu – török-francia-német-belga, 2008. Rendezte: Yesim Ustaoglu. Írta: Yesim Ustaoglu, Selma Kaygusuz. Kép: Jacques Besse. Zene: Jean-Pierre Mas. Szereplők: Tsilla Chelton (Nusret), Onur Ünsal (Murat), Derya Alabora (Nesrin), Övül Avkiran (Güzin), Osman Sonant (Mehmet). Gyártó: Ustaoglu Film Yapim / Les Petites Lumières / Match Factory / Stromboli. Forgalmazó: Mozinet. Feliratos. 112 perc.
A török filmművészet az utóbbi években egyértelműen a régi és új, a tradicionális és modern világ közötti különbség, átmenet vagy feloldhatatlan ellentét kérdéseivel foglalatoskodik legszívesebben. Yesim Ustaoglu szép filmje is ehhez az áramlathoz tartozik. Amikor a távoli hegyi falucskában álló házából váratlanul eltűnik az idős Nusret (a 91 esztendős Tsilla Chelton elragadó alakítása), a nagyvárosból hazatér három gyermeke, hogy a keresésére induljon. A testvérek a válságba jutott középkorúak jellegzetes típusait testesítik meg: a polgári jólétben, de széteső házasságban vergődő, irányításmániás feleség, Nesrin; az egyedülálló, perspektíva nélküli kapcsolatokba bonyolódó értelmiségi nő, Güzin; és a felnőni képtelen, bohém életművész, Mehmet. Hármójuknak ugyan már nem sok köze volt egymáshoz, de most a közös utazás, a közös feladat felnyitja Pandóra szelencéjét és szembe kell nézniük saját jelenük és közös, de eltérően értelmezett múltjuk árnyaival is. Miután anyjukat az erdő mélyén rossz állapotban, de életben találják, kiderül, hogy előrehaladott Alzheimer-kórja van. Mivel nem hagyhatják magára, a városba viszik, azonban nem igen tudják, mit is kezdjenek a külvilággal lassan kapcsolatot vesztő anyókával.
A rendező nagyon visszafogottan, kevés eszközt használva tárja fel a váratlan új helyzet következtében cselekvésre kényszerített szereplők karakterét, reakcióit. A gondosan megválasztott beállítások nem hivalkodnak szimbolikussággal, ugyanakkor a nagy- és óriástotálok szisztematikus használata az ember és környezete közötti megváltozott kapcsolat, és a tájjal szoros összefüggésben értelmezett tradicionális életforma kidolgozott kommentárjává válik. A film balladisztikus befejezése, a természetbe való visszatéréssel többszörösen szívszorító: egyrészt a meghalásról szól, másrészt szinte semmi jóval nem kecsegtet a modern világ vonatkozásában.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2009/08 55-56. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9965 |
