Tüske Zsuzsanna
Everybody Wants to be Italian – amerikai, 2008. Rendezte és írta: Jason Todd Ipson. Kép: Michael Fimognari. Zene: Michael Cohen. Szereplők: Jay Jablonski (Jake Bianski), Cerina Vincent (Marisa Costa), John Kapelos (Steve Bottino), John Enos III (Gianluca Tempesti), Marisa Petroro (Isabella). Gyártó: Asgaard / Brynhilde. Forgalmazó: Fórum Hungary. Feliratos. 105 perc.
Egyes alkotók számára a kulturális sztereotípiák és kultúrközi ellentétek látszólag kiapadhatatlan forrásként funkcionálnak, különösen, ha romantikus kalamajka filmvászonra állításáról van szó. Erről tanúskodik – többek között – az 1997-es, mexikói-amerikai etnikai különbségekre épülő Bolond szél fúj, vagy akár a 2002-es év etnoüstököse, a Bazi nagy görög lagzi. Vélhetően ez utóbbi sikerén felbuzdulva készülhetett el Jason Todd Ipson tavalyi alkotása, amelyben papírforma szerint az olasz mentalitáshoz kapcsolódó szólamok adják meg az alaphangot.
A főhős ezúttal egy lengyel származású, bostoni halkereskedő, Jake, aki monomániásan ragaszkodik régi szerelméhez, mit sem törődve nyolc évvel korábbi szakításukkal, valamint azzal az apró részlettel, hogy a lányból azóta háromgyerekes asszony lett. Megelégelve megszállottságát, két olasz alkalmazottja és egyben védőangyala, vakrandiba hajszolja a fiút egy bombázó külsejű állatorvosnővel, Marisával, akivel – a kölcsönös vonzalom mellett – közös vonásuk, hogy egy félreértésből adódóan mindketten olasznak hiszik a másikat. Jake ugyan meglehetősen nehéz esetnek bizonyul, de lassan bebizonyosodik, hogy némi mediterrán ráhatás és egy igéző szempár még a legmakacsabb megrögzöttségre is gyógyírként szolgálhat.
Ipson etno-románca bizonyos tekinteteben beváltja a hozzá fűzött reményeket, hiszen nem több és nem is sokkal kevesebb kellemes humorral ondolált műfajtársainál: előszeretettel használja az alműfaj kliséit, a clown-figurákat, vagy a velős-vicces bölcseleteiktől népszerű aggastyánokat és matrónákat, a közhelyekből táplálkozó kulturális különbségek konfliktusformáló ereje azonban hamar ellankad és csupán üres alibi marad egy olyan történetben, ahol a szereplők lelepleződése körülbelül annyi izgalmat tartogat, mintha a megrendelt cappucino helyett végül tejeskávé kerülne az asztalunkra.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2009/08 57-58. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9961 |
