Csillag Márton
Brüno – amerikai, 2009. Rendezte: Larry Charles. Írta: Sacha Baron Cohen és Dan Mazer. Kép: Anthony Hardwick és Wolfgang Held. Zene: Erran Baron Cohen. Szereplők: Sacha Baron Cohen (Brüno), Alice Evans (BBC riporter), Sandra Seeling (Tina), Candice Cunningham (FOX riporter), Ben Youcef (Kaseem). Gyártó: Everyman Pictures / Four by Two / Media Rights Capital. Forgalmazó: Fórum Hungary. Feliratos. 83 perc.
Sacha Baron Cohen az új Charlie Chaplin. Művészete azt jelenti a mai nézőnek, amit Chaplin toprongyos csavargója jelentett közel száz évvel ezelőtt az akkori közönség számára: a valóság korlátlan kifigurázását, a fájdalmas igazság kinevetését, és mindenekelőtt ahhoz a figurához fogadott hűség csodálatát, melynek bőrébe az alkotó kísérlete sikere érdekében belebújt. Míg azonban a korai burleszkek a gyerekcipőben járó filmművészet fejlettségi fokához és a mozgóképekkel éppen csak barátkozó közönség befogadókészségéhez igazodtak, Baron Cohen utóbbi két filmje, a Borat és a Brüno a főleg vizuálisan kommunikáló modern társadalom és közönség elvárásait kiszolgálva a témában rejlő formai és tartalmi lehetőségek teljes tárházát használja fel nézői megbotránkoztató szórakoztatására. Korábban elég volt, ha egy fura alak tisztes, de középszerű embereket gáncsolt ki és nyomott tortát az arcukba – miközben a nézőt a valóság illúziójával ajándékozta meg –, ma azonban azzal lehet hasonló revelatív hatást elérni, ha egy minden tekintetben különc figura a filmes, televíziós és internetes műfajok ötvözésével olyan valóságot teremt, melynek résztvevői (esetenként) maguk sem tudják, hogy egy párhuzamos világban vendégeskednek, házigazdájuk ráadásul minden szavukat és cselekedetüket felhasználja ellenük. Sacha Baron Cohen nemcsak nagy elme, de kiváló komikus is, aki a jól felépített abszurd helyzetekben úgy improvizál, hogy váratlan gesztusaival akár meg is hatványozza a hatást, amelynek persze gyöke sem elhanyagolható erejű.
A showbusiness és a testiség kapcsolatát, de mindenekelőtt az ostoba előítéletesség hatalmát vizsgáló Brüno a maga „szerény” eszközeivel újraértelmezi a szatirikus vígjáték fogalmát, és megmutatja, hogy a filmtörténetben nemcsak Sly és Arnie hajlandó kaszkadőr nélkül bevállalni a legrázósabb jeleneteket.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2009/08 59. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9957 |
